Megjelent: 1989. szeptember
Tehát itt az iskolaidény. Hogy e nagyszerű megállapításra miből következtetek? Abból, hogy a papírboltban és környékén csupa idegen szót hallani. Meg azt is hallani, hogy bőszen árulták és vették az elsőscsomagokat. De mára már mindenki tudja, hogy ingyenes. Mert elfogyott. Jó-jó, tudom: csak ne legyek cinikus, elvégre Siklóson vagyunk vagy mi a szösz! No, de nézzük az iskolákat.
A Kossuth téri impozáns, valóban megszépült. Kár, hogy ilyen lassan, bár örök a közmondás: Jó munkához idő kell. A Batthyány suliban tudtommal a helyzet változatlan, miként a Hajdú útiban is. (Bennfentesek tudni vélik, hogy itt egyre többször hallani, hogy olyan az esetük, mint Józsi bácsinak a herélt lóval. Már ami a tornacsarnokot illeti.) Városunk egy szem gimnáziumában megkezdődtek a bővítési munkálatok. Csak reménykedni tudok, hogy oly gyorsan felépül, mint átellenben a „munkásőrkabinet”. Szakközépiskolánkban megkezdődött a demográfiai csúcs okozta létszámnövekedés. Bízom az enyhe télben, mert nem tudom elképzelni, miként fog 30-34 fős osztály egy 6×8-as teremben tornázni például. Hogy szegény pedagógusokról meg ne is beszéljek.
Zeneiskolánkról elég annyi, hogy egy jobb épület talán többet használna a tehetségek érvényre juttatásának, mint a jelenlegi, amely nem épp ideális helyszíne a hangszeres oktatásnak. A város egy Sólyom Nagy Sándort már adott az országnak (igaz, ő énekes) – bár erről szerényen hallgat -, s ki tudja, mi szunnyad hangszerrel barátkozó ifjúságunkban.
Ennyit az iskolákról, s most nézzük, mibe kerül az ingyenes oktatás ma Siklóson, átlagos árakkal számolva:
Füzetcsomag 150, tisztaságcsomag 61, tornazsák 54, iskolaköpeny 400, tornacipő 250, iskolatáska 720 Ft. összesen tehát 1635 Ft – egy gyerekre és a tankönyvekről, írószerekről, iskolánként eltérő kívánalmakról egy szót sem szóltam. De m it is mondjak? Talán elég is ennyi nyolcvankilenc derekán a tanévkezdésről. Kalandra fel!

– Most mit vegyek neked, fiam? Táskát 842-ért vagy egy naptárt 230-ért?
– Tudod, mit anyu? Vedd meg mind
a kettőt! Enyém a táska, a naptár pedig
az apué. Úgyis mindig azt mondja neked:
Lecseréllek!
– k j –
