Finna György
Finna Györgyről szóló megemlékezés 1989. Szeptemberi számban jelent meg.
Búcsú
Termete magas, alkata szikár, arca sápadt, mosolya bágyadt, tűzön rejtőző, szava halk, mozgása szinte észrevehetetlen, egyenletes ritmusú. Az egész ember maga a nyugtató nyugalom.
Színei, fényei, zümmögő akkordjai belülről áradó halk harmóniába fonódva. Teljes attitűdje a fegyelmezetten élő ember tiszteletre méltó jellemzője … volt.
Mert Finna György elment mind örökre körünkből. Olyan halkan, olyan elegáns toleranciával, alig hallható sóhajjal, mint amilyen egész egyénisége volt.
Jellemében hordta szülőföldjének, az erdélyi Magyarlapádnak minden értékét. Onnan hozta írói, költői képességét, mint a szülőföld drága ajándékát. Tehetségének kibontakozásához pedig a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban kapott alapot. A benne rejlő és kibontakozó tehetségcsíra tette őt pedagógusmunkájában is értékesebb, megértőbb, sokoldalúbb tanítóvá, nevelővé, kartárssá, majd igazgatóvá. Szülőföldjén, Erdélyben több helyen tanított: Szucság, Tárnád, Szilágynagyfaluban. Működésének magyarországi állomásai Tolna és Szolnok megye falvaiban voltak, majd Abonyban
telepedett le véglegesen, ahol pedagóguspályájának legtermékenyebb éveit töltö tte. Napi iskolai munkája mellett népműveléssel is foglalkozott, önmagát is tovább képezte: tanári diplomát szerzett, szakfelügyelő lett. Majd a Kálvin úti általános iskola igazgatójává nevezték ki. Igazgatói tevékenységét a sokoldalúság, alaposság, pontosság és szervezőkészség jellemezte. így lett az oktatásügy kiváló dolgozója. De propaganda- és társadalmi munkájáért is többször kitüntették. Hálás örömmel és szerény büszkeséggel vette át már itt, Siklóson – ahova nyugdíjba vonulása után családi okokból telepedett le – a Hazafias Népfront Békéért járó kitüntetését.
Utolsó elismerésben egy esztendeje részesült, amikor a Diákotthonban ünnepélyes keretek közt megkapta az aranydiplomát. S csak most jutott el odáig, hogy fő elfoglaltsága az irodalmi tevékenység legyen.
Egy hangulatos idill-verse megjelent már a Siklós újságban – melynek szerkesztőségi tagja volt és reméltük, hogy még több verssel és egyéb irodalmi alkotással fogja emelni havilapunk kultúrszintjét. Ö azonban elment halk sóhajjal, nesztelenül, váratlanul – mi pedig megdöbbenve, néma kegyelettel intünk istenhozzádot felé.
A Siklós újság szerkesztősége nevében:
Matyó Ferencné
Z. Finna György
Halottak kertje
Ne gondoljátok, hogy nyugalom
van itten
és némaság és örök csend.
E kegyeletkertben
kék harangvirág, csillagfürt
leplében lázadnak a lelkek.
A paloták mélyén
bíborban és súlyos feketében
guggolnak remények.
Tudjátok meg, hogy álmaik
fehérek
s életszilánkokba kapaszkodnak,
élnek.
Itt jártatokban érezzétek:
szép kísértet, de reménytelen
örökség az élet.
1989
