Megjelent: 1989. November

Mozgalmas a magyar élet manapság.
Egymást követik a jelentős események.
Hogy csak a legfontosabbakat említsem: Magyarországon járt Billy Graham
– Megtalálták az ázsiai Petőfi Sándort: állítólag egész jó állapotban
– Aztán az izgalmas címervita. Koronával vagy anélkül? Visszakerüljön-e a két angyal? És legújabban a Kisgazdapárt történelmi kezdeményezése: dr. Habsburg
Ottó köztársasági elnökjelölt!
Visszatér a Habsburg-dinasztia? Hiába forog II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos a sírjában – most új idők vannak. Először is mint károsultat — kárpótolni kell Ottó főherceget. Atyját a felséges Károlyt ugyanis, mint tudjuk, letaszították trónjáról, és amikor jog szerinti koronáját vissza akarta kapni, Horthy álnokul kikergette az országból. Ottó tehát jogos várományos. Ö az egyetlen legitim. És tud magyarul! Ráadásul, osztrák létére magyarnak vallja magát. (Nemrégiben milyen sok magyar akart osztrák lenni.) És nem sokkal idősebb, mint Brezsnyev volt utolsó éveiben. Tehát a predesztináció vita tárgyát sem képezheti.
De miért köztársasági elnök? Hiszen ő a trón örököse. Ö lehetne a Kisgazdapárti Király. Bár nem tudom, mit szólna ehhez Nagy Ferenc és Kovács Béla, dehát őket már nem lehet megkérdezni és különben is kései utódaik bizonyára jobban látják a politikai realitásokat.
Elábrándozok… Milyen felemelő ünnepség lenne a koronázás. Drapériába borulna az ország, mint hajdanán a legmagyarabb ünnepeken, április 4-én és november 7-én. Csak most nemzeti színekben, itt-ott a dinasztia felségjeleivel dúsítva. A hercegprímás (talán a pápa?) a ,,Missa Choralis” fenséges hangjaira
helyezné felszentelt fejére a koronát. Zúgnának a harangok, a nép közé valutákat szórnának, körülhordoznák a szent jobbot is (a szent ballal úgysem törődik már a kutya sem), és minden alattvaló meghatottan rebegné a Himnuszt és a Gotterhalté-t.
Igen! Magyar Királyság!
Milyen szépen hangzana a független (kisgazda) bíróságokon:,,A magyar szent korona nevében!” . Újra lennének udvari bálok és udvari szállítók, Nemzeti Kaszinó és Felsőház, Hitbizomány és Főszolgabírók. Minden, ami kell a magyar honpolgárnak.
De mindez csak álom!
Maradjunk abban, hogy a Lieber Ottó „csak” köztársasági elnök lehetne. Ez sem akármi. Mert kérem, így is elképzelhető, hogy ismét létrejöhet közös Osztrák-Magyar Had- és Pénzügyminisztérium. Ez utóbbi ugyebár nem jönne rosszul. A történelemkönyveket – amelyeket éppen most dolgoztak át – újraírnák a Habsburg Ház dicsősége jegyében és nemzeti tudatunkat nagyban növelné, ha Magyarország súlya a világban – a Monarchia mércéjével mérettetne.
A minap értesültem a lehangoló hírről, miszerint Habsburg Ottó egyelőre nem vállalja a jelölést. Talán ősi jogaihoz képest kevesli? Vagy még erősödni akar zsenge múltú magyarságában? — Nem
tudom. Eszerint a reményt egyelőre prolongálni kell. Egy biztos: A kisgazdapárton nem múlott. Ök megtették a korszerű lépést, mellyel bizonyították országvilág előtt politikai rátermettségüket.
Ózdi Lajos
