A következő írások a siklósi MDF „bemutatkozó” anyagai az1989. szeptemberi számból
Megjelent: 1989. szeptember

Kik vagyunk, és mit akarunk?
A Magyar Demokrata Fórum nem párt, és nem hit által összekovácsolt vallás. Nem hasonlít semmi eddig volt politikai, vallási, szellemi mozgalomra, illetve mindhez hasonlít valamiben. Egészen új képződmény, a kor állapota hozta létre Magyarország nagy bajában. Magyar, mert a proletár internacionalizmus erőszakos kórusában vállalni kell a különbségeket, a különbözésünket, meg őrizni tizenötmilliós magunkat. Demokrata, mert minden történeti tapasztalat legműködőképesebb társadalmi berendezkedése a demokrácia, azaz a törvények, a többség által elfogadott törvények irányíthatják csak igazságosan a társadalmat, emberek nem, osztályok sem. Fórum, mert munkamódszere a nyilvánosság előtt lefolytatott vita.
írók, társadalomtudósok bábáskodtak születésénél. A Kádár-rendszer még erősen állt (látszólag) a lábán, amikor 1987-ben Lakitelken már egy szóba sűrűsödött a program: válságmegelőzés.
Sátorban, magánlakásban, később a Jurtaszínházban az ország szemét fölnyitó dokumentumok születtek a fórum módszerével a sajtószabadságról, a kisebbségben élő magyarságról, a parlamenti demokráciáról, a vidék demokratizálásáról, a környezetvédelemről, a demográfiai helyzetről… Azóta már ezektől a kérdésektől duzzad a napisajtó, országos viták folynak, törvények, intézkedések szedelőzködnek lomhán a fürge gondok nyomába. Azt azért ne feledjük, hogy az MDF fent említett nyilatkozatai akkor fogalmazódtak meg, amikor itt még bajokról nem, legföljebb csak nehézségekről volt szó, s a kormány szóvivője „még nem hallott MDF nevű szervezetről”.
Siklóson is megalakult az MDF helyi szervezete 1988 novemberében. Bátorság volt-e vagy botorság – abban a pillanatban még nem láttuk tisztán. Kevés fogalmunk volt a helyi hatalom és politika működéséről, lehetőségeinkről ködbevesző ideáink talán voltak. Ha akkoriban – tartottunk tőle – valaki egyenként elbeszélgetve velünk – meggyőz bennünket az effajta feltünősködés feleslegességéről, talán hajiunk is a szavára. De a helyi hatalom zavara, elképedése, amelylyel felbukkanásunkat kísérte, a viták,
amelyeket kiprovokáltak belőlünk, a közszereplés, amelybe lassan beletanulunk, megkeményítettek bennünket. Legfontosabb szerepünk az, hogy puszta jelenlétünkkel kényelmetlenné tettük a
hatalomgyakorlók helyzetét. Mióta vagyunk, azóta nem lehet letorkollni véleményeket a „honnan veszi a bátorságot…” kezdetű szólammal, azóta jóval kényelmetlenebb a soron kívül kapott Lada ülése, azóta ott a kérdőjel minden eddig hallgatólagosan elfogadott előjog mellett. Feszélyező a jelenlétünk.
Az előttünk álló néhány hónapot átmeneti időszaknak tekintjük. A hatalomnak nem vagyunk részesei, nem gyakorlunk előjogokat, csupán markáns véleményünk van – és köpünk minden piszkosságra, elvtelenségre, hatalmi tülekedésre.
Ne tévesszen meg senkit a látszat. Az MDF látszólag elismert politikai erővé vált itt Siklóson: képviselőit meghívják ülésekre, tanácskozásokra, kérik a véleményüket, bevonják őket a döntésekbe, rituális ünnepi föllépéseken az MDF helyi vezetője a város vezetői között foglal helyet; a pörös száj kap egy szeletet a tortából, de a tortakés ugyanabban a kézben maradt.
A kinevezett rezervátumfelügyelők nem ismerik a benszülöttek harci színeit. Látják ugyan, hogy néhány egyéniség újrafesti magát, s érzékelik a forrongást a wigwamok mélyén, de halvány segédfogalmuk sincs: micsoda hatalmas ünnep, amikor a törzs szabadon választ főnököt.
Rabszolgahad
Úgy tűnik, politizálunk. Pár tízezer értelmiségi rendezvényeket, vitafórumokat szervez, okosakat mond, szidja a közállapotokat, odasújt a jelenlegi vezetésnek, föltárja a múltbeli hibákat, s mindenféle politikai változásokat harcot ki. Nagyokat tapsolunk egymásnak, gőzös aggyal sistergünk új országmegváltó terveket. hatalmas vitákban rugdossuk egymást fenékbe véleménykülönbségek okán. Acsargunk egy-egy jelzőn, időnként akasztófát emlegetnek velünk kapcsolatban – ilyenkor elégedettek vagyunk, s történelmi szerepnek hisszük feltűnési viszketegségünket.
És mikor lesz olcsóbb a kenyér? –
kérdezte egy munkás ismerősöm, amikor megpróbáltam elmagyarázni neki az alternatív mozgalmak lényegét.
A kérdés mellbevágó, váratlan, de jogos. Az MSZMP nemrég deklarálta, hogy értelmiségi pártnak tekinti magát, az alternatív mozgalmak – legyünk őszinték – egyelőre az értelmiség belügyének tekinthetők. A nemzet, a munkásosztály, a proletariátus, a rabszolgahad hallgat. Sötéten. Az erő náluk van. Hatalmas, országfordító erő. Soha nem volt még nagyobb veszély, hogy ennek a csalódott tömegnek az élére terem egy demagóg vezér, aki a kenyér primitív jelszavával egy őrült cirkuszba viszi a nemzetet.
A munkásosztály csalódott, zavarban van. Működött itt egy társadalom, amely deklaráltan az övék volt, hatalommal, uralommal, firleflanccal, mindennel. Majd egy évtizedig eltartott, mire ki merték mondani, hogy nem egészen így van, az ő nevükben, rájuk hivatkozva kormányoz itt egy szűk réteg. S megpróbálták olyanná átalakítani ezt a munkásállamot, amilyen nekik jó lenne. Munkástanácsokat állítottak fel, demokratikus intézményrendszert terveztek, miközben a rádió harsogta a fülükbe (az Országházból), hogy ez a mi forradalmunk, ők is úgy gondolták. Néhány napig tartott. Aztán Hruscsov elvtárs nagygyűléseken hányta a szemükre, hogy miért nem védték meg a saját hatalmukat. A munkásosztály ekkor jött zavarba, és azóta nem hallottuk a hangját. Beszélik, hogy egyszer-egyszer fölmordult Csepel, de mindig hamar elcsitultak az indulatok, még az újságok sem írtak ezekről az eseményekről.
Az irodalom küldött néhány jelzést. Hábetler Jani indulata megborzongatta a közvéleményt, de szörnyen félreértettük. A marxi áligazság (a lét határozza meg a tudatot) egy közmegegyezés alapjává vált: a nagy nemzeti összefogás lényege az volt, hogy javítsunk a léten, a tudat majd előbb-utóbb utánakullog. Nemcsak ebben tévedtünk.
A proletariátus Csipkerózsika-álmát alussza. Sokan megcsókolnák kegyeinek eléréséért, csak előbb ki kell szabadítani szegényt a körénőtt indás hazugságokból, tüskés dogmákból, iszalagos tévhitekből.
Mert itt néhány évtized alatt kissé átalakult a munkásosztály. Egy felvételiző, kiválasztódó társadalommá lettünk, amelyben a legjobb képességűek diplomát szereznek, a második vonal eljut az érettségiig, s aki nem tud megfelelni a vizsgákon, aki nem képes beállni ebbe a törtetésbe, aki másra nem jó, abból lesz
munkás. A munkások államában a társadalmi értékhierarchia legalsó fokára került az uralkodóosztály.
Mert az értelmiség is bérmunkás. Szövetséget köthetne a bérrabszolgaság közös platformján a proletariátussal, de ennek is rengeteg akadálya van. A munkásságnak nincs értelmiségképe, sőt egyenesen gyanús minden értelmiségi. Ássunk a tévhit gyökeréig! A fejlett társadalmakban mindenhol átvette az irányítást a kornak megfelelően művelt technokrata értelmiség. Korjelenség, a modem termelés és a modern állam működésének ma feltétele a tojásfejűek megnőtt szerepe, az alkotó gondolkodás piaci tényező lett. Nálunk nem. Nálunk az igazi értelmiség föl van hígítva egy álértelmiséggel, egy olyan szakembergárdával, amely képesítését szocializmusépitésből és proletárdiktatúrából szerezte. Működik egy vezetőképző-rendszer, amely futószalagon gyártja a felsőfokú politikai végzettséggel rendelkező középszerűséget, miközben ezt a szakembergárdát nem tudja megtanítani a magyar igeragozás minden
szabályára. Lentről nézve homogén tömeg még az értelmiség. Most mindegyik programokat dörög a mikrofonba, mindegyik meg akarja nyerni az egyszerű embert.
Mert nem hatalommegosztás folyik most, hanem a csődtömeg trancsírozása. A munkásnak ehhez kevés a köze. Ö dolgozott, s eztán is dolgozni fog, mert meg kell élni. Ő fogja megtermelni az adósságtörlesztést.
Mert ezerféle érdekképviselet működik ebben az országban jól fizetett, függetlenített állásokkal, hordószónokokkal, apparátusokkal.
Mert a fölülről elindított őszinteségroham, a töredelmesen bevallott „roszszul dolgozunk” nem söpör végig a hierarchián, lefelé haladva valahol érvényét veszti.
Mert a szavak, hitek érvényüket vesztették.
Mert válság van.
Mit tehet a Magyar Demokrata Fórum ebben a helyzetben? Alakuljunk nagy tagtoborzó üdvhadsereggé, teremtsünk mindenáron tömegbázist magunk mögé? Találjunk ki mindenkinek tetsző, megvalósíthatatlan, de nagyon népszerű programokat? ígérjük meg a kenyér árának csökkentését?
Nem.
Mi csak annyit vállaljunk, amennyit becsülettel el is tudunk végezni. Mi csak azt ígérjük meg, amit meg is tudunk tartani. Mi csak azzal lépjünk szövetségre, akinek tisztaságáról meg vagyunk győződve. Kössük magunkat a becsület fogalmához. Idejétmúltnak tűnő fogalom a politikában, de jóstehetség nélkül előre
látható, hogy ennek van jövője. Csak ennek.
FELHÍVÁS
Felhívással fordulunk minden demokráciát akaró magyar emberhez, üzemekhez, vállalatokhoz, társulásokhoz, intézményekhez. Felszólítunk mindenkit, hogy ne vásároljon, ne vegyen bérbe az
MSZMP-től épületet, helyiséget, területet, semmit!
Míg az EKA és az MSZMP között megrekedni látszanak a tárgyalások a pártvagyon kérdésében, addig a pártbizottságok, helyi szervek gyorsított ütemben árusítják, adják bérbe feleslegessé váló üdülőiket, épületeiket, helyiségeiket. Az MSZMP, nevének szocialista jelzőjével ellentétben, kapitalista rámenősséggel üzletesíti vagyonát, mobilizálja tőkéjét. Elhúzódó tárgyalások esetén egykettőre nem lesz miről tárgyalni.
Ha az MSZMP meg akar szabadulni feleslegessé váló anyagi erőitől, akkor azokat juttassa vissza oda, ahonnan kapta, ajánlja föl azokat társadalmi hasznosításra, adja át a helyi tanácsoknak.
Bojkottot hirdetünk az MSZMP-vel kötendő minden üzletre. A területi ellenzéki szervezeteket fölszólítjuk, hogy beszéljék le a vállalkozókat az MSZMP-vel köthető szerződésekről. Az esetleg már létrejött vállalkozások, szolgáltatások stb. ellen pedig hirdessenek lakossági bojkottot, ha azok az MSZMP-nek (is)
hasznot hajtanak.
MDF Siklósi Szervezete
Fekete-fehéren: zebraügyben
Az utóbbi években megnövekedett Siklós gyalogátkelőhelyein a közúti balesetek száma, melyek nemegyszer emberi életet is követeltek. Ezért a siklósi MDF a júliusi tanácsülésen javasolta, hogy vizsgálják felül a gyalogátkelőhelyeket, különös tekintettel a benzin kútnál levő zebrára. Az augusztus 14-én helyszíni szemlét tartó bizottság megállapította, hogy az e mlített gyalogátkelőhely különösen veszélyes. Ezért a Közúti Igazgatóság vállalta, hogy az útburkolatra felfesti a gyalogátkelőhely előjelzését, valamint a bizottság javasolta, hogy a siklósi tanács a zebra takarékszövetkezet felőli oldalát
védőkorláttal lássa el és vegye fontolóra villogó, sárga lámpa felállítását. A kérdés, hogy miként jut el a javaslat az illetékesekhez, mert a helyszíni szemlén a siklósi tanács részéről senki sem vett részt (?!). Úgy tűnik, részükről minden rendben van, Ők ugyanis autón járnak.
-(V)

