Lapunk meghívást kapott a Városi Rendőrkapitányságtól, ha érdekel bennünket, vegyünk részt az augusztus 17-ére szervezett éjszakai őrjáraton. Élve a lehetőséggel, elkísértük az egyik csoportot útjukon.
Krizsán István r.törm., Haffer József r. őrmester és egy nyomozó társaságában foglalok helyet a kocsiban. Az indulást megelőző eligazításon mindenki megkapta, hogy körzetében ki az, aki felbukkanhat a rendőrség által keresettek közül, vagyis nem „vaktában” indulunk útnak.
Elsőként a siklósi szórakozóhelyeket vesszük sorra. A látogatottságból könnyű az árakra következtetni, hol több, hol kevesebb a vendég. Az egyenruhás „kollégák” a bejáratnál maradnak, míg mi a nyomozóval bent nézünk körbe. Rengeteg az ismerős, de a keresett személy sehol. Miután körbejártuk a várost, Harkányba indulunk. Menet közben beszélgetünk a munkájukról.
– Tudod – mondja Krizsán István – csak akkor vagyunk „drága biztos úr” , amikor gond van, ha „ég a ház”. Különben meg… – elhallgat és legyint egyet.
Hangjában nyomát sem érzem a sértődöttségnek, s való igaz, csak nyomatékosítani tudom Moldova már leírt sorait: „A legjobb rendőrvicceket rendőröktől hallottam”.
Harkányban zajlik az élet, nagyüzem van. Zsúfoltak a szórakozóhelyek. Az arborétumi zárt (!) parkoló mellett lakókocsik állnak, füst kúszik az égnek.
– Lengyelek — hallom. – Most főzik a vacsorát és beszélik meg a napi piacot.
Igazoltatás a Bányász előtt. Mind a két név ismerős a nyomozó számára.
– Azt mondta, a jövő héten megy dolgozni. Két hete ugyanez volt a szöveg – mondja Hoffer József.
Harkányt elhagyva Villány az úticél. Nagyharsányban egy Trabantos jön szembe, nem ég az egyik fényszórója. Megállítják. Az égőcsere nem épp a tulajdonos kiválósága, segítenek.
Jó éjszakát kívánnak, és már mennénk, de nem indul a Trabant. Mit lehet tenni? Betolják a rendőrök.
Villányban az Oportó zárva, a vasútállomás kihalt, csupán a borozóban vannak néhányan. Indulás vissza. Az autóban megszólal a rádió. A másik csoport valakit bevitt.
Sovány, barna hajú gyerek ül a széken velem szemben. Reggel szökött meg a GYIVI-ből. Nem tartott sokáig a szabad élet. A hatodik címen találták meg.
– Sajnálom szegény gyereket – mondja a másik csoport vezetője.
– Ismerem. Az anyja meghalt, az apja meg iszik. Egy éve van vissza az iskolából. Mondtam neki, hogy legalább azt bírja ki.
Már majdnem éjfél, mikor jelzés jön, az egyik nagyközség üzletének üvegét valaki vagy valakik bejelölték. Irány az üzlet. A kirakat földig érő üvegtábláján, a sötét oldalon szabályos téglalap alakú vágásnyom, feltehetően üvegvágóval. Egy soványabb ember kényelmesen beférne, hiszen csak egy rúgás, és az üvegcsörömpölés sem járna nagy zajjal. Valami készül. Megszervezik a figyelést.
Éjfél már elmúlt, a szolgálat lejárt, az „ügy” azonban nem vesz ilyet figyelembe. Én hazaindulok.
– Te mikor alszol? – kérdezem a nyomozót.
– Hagyjál, ma már aludtam egy órát!
– k –
