Megjelent: 1989. Szeptember

A nyár az utazások, a világlátás időszaka, amikor milliók kerekednek útra, hogy az
eddig ismeretlen tájakat, országokat „meghódítsák”. Magyarország a szerencsés földrajzi fekvése, s a többi keleti országhoz képest kielégítő áruellátása révén egy újfajta
turizmus végállomása: a kereskedelmi turizmusé. Keleten az orosz és román, északon a cseh és kelet-német, délen a jugoszláv, nyugaton pedig az osztrák lakosság rohamozza az üzleteinket.
A világútlevélnek hála, honfitársaink is menekítik forintjaikat, csak éppen nem kelet, hanem nyugat felé. Ez a sajátos magán külkereskedelem óriási hasznot hoz az országnak, a feketézőknek, a piacozóknak, de még több bosszúságot az itt élő embereknek, amikor hosszú, türelmes várakozás után jutnak el a nagy pillanatig: a bevásárlásig. Az utóbbi hónapokban az itthonmaradó siklósiak olyan mérvű vendégjárásnak a tanúi és szenvedő alanyai, melyre az utóbbi években nem volt példa.
Az idelátogató jugoszlávok – az otthoni vágtázó infláció hatására – boltjainkból válogatás nélkül cipelik a cukrot, húst, füzetet, írószert, s mindent, ami éppen elérhető. A zsúfolt boltok, a sorbanállás, az esetenkénti áruhiány nemcsak a vásárlók, hanem az eladók türelmét, idegrendszerét tették, teszik próbára.
Elfogadva a kereskedelmi turizmus hasznosságát, annak igyekeztünk utánanézni, hogy miképpen éli át ezt az „ostromot” a magyar vásárló, eladó, boltvezető, s miképpen lehetne ezen az áldatlan állapoton segíteni, kicsivel jobb szervezéssel, netán propagandával.
Lassan elmúlik a nyár, az utazások, tábori szerelmek ideje. Városunk talán soha nem látott inváziót élt, él át. A hozzánk látogató külföldiek becsületesen kifosztják az üzleteket, mint mi tesszük a már megszokott (?) áremelések előtt. A tolongás, veszekedés, egymás kölcsönös szidalmazása mára megszokott dologgá
vált üzleteinkben. Jó szidni a külföldit, főleg, ha nem érti. Ügy érzem, egy dolgot mintha elfeledtünk volna: Mi is voltunk vásárlók a „sógorék” -nál, no meg a déli szomszédunk italospultjainál ugyancsak magyar szavak röpködnek: Apukám! Azt a szeszt még megvehetjük!
Szóval, ne szidjuk egymást, mi is „odaát” vesszük, ami olcsóbb, vagy épp nálunk nem kapható. S mi kapható forintért? Nézzünk körül!
Ha vásárlás, mire gondol először az ember? Úgy van, a hasára! Az általában csak „új ABC” -nek nevezett üzletben hosszú sorok kígyóznak a pénztárak előtt. Vevő vevő hátán.

Koncsecskó Ferenc áruházvezető készségesen fogad, és válaszol a kérdéseimre, bár pont áruátvételkor okvetetlenkedek.
Jelentősen megnőtt a forgalmunk, csak a nyári hónapokban 80 milliós nagyságrendű a bevétel, ez 60%-os növekedést jelent. Azt nem lehet mondani, hogy nincs áru, csupán utána kell járni.
A mi üzletünk csaknem 100 különböző céggel van kapcsolatban az ország különböző pontjain. Tény, hogy az utóbbi időben jelentősen nőtt a külföldről érkezettek száma, nőtt az ún. bevásárlóturizmus. Ennek hatása is érződik az üzlet forgalmán. Természetesen mindig
van slágercikk. Jelenleg is tart a „cukormizéria” , a jugoszlávok nagy mennyiségben vásárolnak. Ezzel kapcsolatban szeretném a kedves vásárlók figyelmét felhívni egy lényeges dologra: üzletünkben nem fordulhat elő, hogy helyi, magyar vevő ne kapjon cukrot. Szóljanak bármelyik dolgozónknak, s ők minimum 1 kg cukrot kötelesek biztosítani. (Megjegyzem, volt, aki a számára biztosított
mennyiséget külföldinek adta tovább… K.J.) Hogy mindez milyen terhet ró dolgozóinkra?
– Képzelheted, mit jelent ilyen forgalom mellett 8 órát a pénztárgép vagy épp a csemegepult mögött tölteni!
A teljesebb kép kedvéért szúrópróbaszerűen néhány vásárlót is megkérdeztem arról, hogy mi a véleménye a külföldiek inváziójáról, az ellátásról. A kérdéseimre adott válaszokból nyújtok át egy csokrot:
– Mindent megkaptam, amit szerettem volna, bár néha kevesebb a vaj, a sajt, mert a jugoszlávok elviszik. Ezért szerintem nemcsak a jugók, hanem a kereskedők is hibásak.
– Meg volnék elégedve, csak a… jugoszlávok ne vinnék el az összes árut. Nem tudom, hogy az országnak mekkora ebből a magánkülkereskedelemből a haszna, de ez a jelenség az itt élők boszszúságára van. – – – Sajtot, túrót, lisztet, cukrot, még műtrágyát sem lehet kapni. Érti? Semmit! Hát miből éljen a magyar
ember? Menjen át Jugoszláviába vásárolni, ahol drágaság van? Ott csak szeszt érdemes venni. Ez a helyzet a magyar állam hibája, hogy nem tiltja meg az élelmiszerkivitelt!
– Nekem az a véleményem az egészről, hogy a kereskedelem hibája ez a helyzet, mert ha lennének itt, Siklóson olyan boltok, amelyek arra szakosodnának, hogy nagy tételben árusítsák az élelmiszert, vagy meghosszabbított nyitvatartással üzemelnének, akkor nem lenne ez a zsúfoltság. A külföldiek bevásárlása
ellen nincs kifogásom, mert ez kemény valutát hoz az országnak.
– Hadd ne mondjak semmit arról, hogy mi mindent pakolnak a külföldiek! Az ő áraikhoz képest nálunk minden olcsóbb. Nekünk nem kell kivinni az árut, mármint az államnak, ezért nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a vásárlási hullám nekünk rossz! Én örülök neki, ha viszik, csak mindig legyen annyi, hogy
nekünk, magyaroknak is jusson!
A 70. sz. ABC szintén zsúfolásig vásárlóval. Az üzletvezetőt egy kisegítő pénztárgép mögött találom.
– Türelmetlenek az emberek – mondja Ferkóv István. – Ennek egyik oka a pénztelenség, a másik az áremelés, no és a zsúfoltság. Rengeteg a külföldi, rájuk mint vásárlóerőre szükségünk van, mert jutalékos rendszerben dolgozunk. Naponta kétszer töltjük fel az üzletet. Az áruhoz pedig jó kapcsolat szükséges,
mert különben nincs. Az országnak minden felére el kell menni érte. Ami pedig a lopások számát illeti: sokkal több a magyar jegyzőkönyv, mint külföldi, bár az igazsághoz tartozik, hogy a tolvajlások tekintetében, focinyelven szólva, Magyarország-Külföld: 1-1. És hogy mit csennek elsősorban? Kávét, italt, szalámit, mindent, amit el tudnak rakni.
A bevásárlóturizmusból az ABC-ken túl kijut a papír-háztartási-műszaki és autósboltoknak is. Utóbbiak közül Fonó Sándor magánkereskedő véleménye szerint vevőben nincs hiány, csupán az alkatrészellátásban. Szinte állandósult a hiánycikkek listája. A harkányi autósboltban az igazi vásárló a hazai, a külföldiek csak a náluk hiányzó alkatrészeket vásárolják.
– Amióta megszűnt a Mobil, némileg nőtt a forgalmunk. A külföldiek akkoriban vásároltak inkább, amikor még jobb volt a pénzük. Ma meg? Lepakoltatják a fél boltot, és nem vesznek semmit. Már torkig vagyunk velük Múltkor is egy jugoszláv teljes generáloztatást kért a mellettünk levő szervizben és megszökött fizetés nélkül… Az igazi gond azonban az alkatrészhiány.
Az üzlettől néhány méterre található KGST-piac viszont semmiféle hiányban nem szenved. Tömegnyomor, áruhegyek és… és kosz. De irdatlan mennyiségben!
Igaz ugyan, van jópár kuka kihelyezve, szépen egymás mellé, de egyetlen idegennyelvű feliratot sem láttam, hogy: Komám, a szemét a kukába való! Vagy valami hasonló. A lényeg, hogy itt aztán van áru! Tájékoztatásul néhány „illegális” árucikk középárfolyama a teljesség
igénye nélkül: konyak 200, óra 500, magnó 5000, Walkman 1200, Vegeta 40, speedo 300, antenna 200, autósmagnó 3500, mini gáztűzhely 500, póló 80, sportcipő 500, nyaklánc 80, quartz játék 500, videókazetta 450, csavarhúzókészlet 30, farmer 500, magnókazetta 100 Ft-tól kapható. És egy jó tanács ingyen: alkudni kell!

Viszont, ha a felsorolt késztermékek egyike sem érdekli a tisztelt Olvasót, élőtermékbemutatónak tudom ajánlani mind a harkányi, mind a siklósi strandot, mert csendben megsúgom: testi örömök is kaphatók a kemény, magyar „dollárért” . Hogy hol? Ezt talán nyomozza ki mindenki magának…
—Kótány—GT —
