Beszélgetés Amigya Pállal, a felkészülési időszakról
Megjelent: 1989. szeptember

Kezdetét veszi az új bajnoki idény. A csapatok befejezték a rengeteg munkát és kitartást igénylő alapozási időszakot. Mindenki rendkívül feszült várakozással várja az első sípszót, amely útjára indítja kedvenc játékunk legfőbb kellékét: a labdát. A szurkolók nagy figyelemmel fürkészik csapatuk összeállítását, keresve az új arcokat. Ezen gondolatok jegyében érdeklődtem Amigya Pál edzőnél, hogy miként élték meg ezt az időszakot a Tenkes SE labdarúgói?
– Sikerült-e megerősíteni a csapatot a hosszan tartó szünetben?
– Úgy gondolom, erre is igaz az a mondás, hogy „ember tervez, isten végez”. Sajnos, a szakosztályvezetés a legnagyobb jóakarattal sem tudta valóra váltani azokat az elképzeléseket, amelyeket velem egyeztetve elképzelt. A változás annyi, hogy gyakorlatilag nincs változás. A csapattól távozott Szőke Tamás. Sztojka megkésve bár, de megkezdte az edzéseket. Az az igazság, hogy ő foglalkozása, munkája miatt mintha levelező tagozaton végezné az edzéseket. A bevonuló állományból sem sikerült olyan kaliberű játékosokat kiszűrni, akiket azonnal a kezdő csapatba tudnék állítani. Közülük talán Agócsi említhető meg,
akinek esetleg lehetősége lesz, hogy bekerüljön a csapatba, a többiek alsóbb osztályból érkeztek, kisebb-nagyobb hiányosságokkal. Így nincs más lehetőség, mint az itt levő ifjúsági játékosok beépítése a csapatba, illetve alkalom szerinti kipróbálása. Szerettük volna megszerezni Lajtmant Harkányból, Kiszelit a Pécsi Zsolnayból, Kovacsicsot Mohácsról… Sajnos, egyiküket sem sikerült átigazolnunk. Kellemetlen, hogy Bircsák Gyula bevonul és sokáig nem számíthatunk rá. Továbbra sem mondunk le azonban az erősítési terveinkről, mert a jelenlegi keretünk csak 13 fő.
– Miként értékeli az elmúlt felkészülési időszakot?
– Rendkívül jó véleményem alakult ki a csapatról, ami a munkához való hozzáállást illeti. Egy rendkívül megerőltető felkészülésen esett át a csapat. Teljesen figyelmen kívül hagytuk az előkészületi mérkőzéseket, tehát nem pihentünk rá. Gyakorlatilag csak a fő célra, a bajnokságra való maximális felkészülésre törekedtünk. Nagy hangsúlyt fektettünk egy magas „állóképességű szint elérésére. Heti 5 edzésen próbáltuk kompenzálni egy NB III-as csapat terhelését. Ez a megterhelés rendkívül igénybe vette a játékosokat, amely meglátszott az előkészületi mérkőzéseken is. Az eredmények is rendkívül hullámzóak voltak, játék szinte nem is alakult ki. Kicsit később kezdtük a felkészülést, de annak objektív okai voltak. Ennek ellenére bízom benne, hogy jól sikerült a felkészülésünk, és szeptember elejétől fitt lesz a társaság.
– Milyen célokkal vágnak neki az új bajnokságnak?
– Gyakorlatilag – mint már említettem – 13 játékos áll rendelkezésemre, akik alkalmasak a feladatok ellátására. Sajnos, az ilyen szűk keret magával hozza a veszélyeket: sárgalap, piroslap, sérülés, formahanyatlás… Szinte az ifjúsági csapatból kell feltölteni a hiányzó létszámot. így rendkívül vérmes reményeink nem lehetnek. Ennek ellenére szeretnénk előrébb lépni az elmúlt évhez képest és az első 6 között szeretnénk végezni. Én személy szerint a 3-6. hely valamelyikére várom a csapatom. Természetesen ennek létfeltétele a sérülések lehetőség szerinti elkerülése, időközbeni erősítés. Elképzelésem, hogy egy korszerű támadó játékot játszassak a csapattal. Biztos vagyok abban, hogy jó erőállapotban fogjuk felvenni a küzdelmet.
– Mely összetételű csapatot látja a legalkalmasabbnak a cél eléréséhez?
– Mint már mondottam, óriási válogatási lehetőségünk nincs. Gyakorlatilag a 11 kezdő ember adott, mivel ők alkotják az idősebb generációt. Az első bajnokin biztos, hogy az alábbi csapat kap
bizalmat: Pál – Kovács, Kapitány, Kiss, Gellén – Szrimácz, Weinert, Rozmer, Mim – Sztojka, Keresztes Zs. Csereként játéklehetőséget kaphatnak: Bircsák, Keresztes A., Sveiszguth, Lovascher, Fodor.
Koller Zoltán
