Megjelent: 1989. szeptember
Vége a nyárnak. Ez is lehetne apropója, hogy fölkeressük Drávaszabolcson a határátkelőt. Ám egy ilyen beszélgetésre akármi is adhat indokot. Például a kíváncsiságunk. Az idő múlik, s változnak a dolgok. A változások egyik kedvező momentuma, hogy lényegében nehézségek nélkül beszélgetést lehetett kezdeményezni az illetékesekkel. Kovács Ferenc pénzügyőr százados, a vámhivatal parancsnoka és Vábró János határőr százados, FEP parancsnok készséggel válaszolt kérdéseinkre. A velük folytatott beszélgetés során tudtuk meg a következőket:
Az átkelő Drávaszabolcson 1974-ben nyílt meg a személy- és áruforgalom részére. A kezdeti évek langyosnak is nevezhető tempóját mutatja, hogy az első 3 év forgalma összesen 627 000 fő volt. 1982-ig a növekedés mintegy 30%-os volt. 1983-84-ben 20-30%-os visszaesés tapasztalható. 1984-től 1988-ig a forgalom fokozatosan nőtt. Például 1987-ben 850000-en lépték át a határt. (Most augusztus 21-ig egymillió fölé emelkedett ez a szám.)
Az utazni vágyó polgár a határhoz érve találkozik határőrrel, vámossal, ha kívánja, IBUSZ-ossal, s kilépéskor, illetve belépéskor ismét határőr adja meg a utolsó engedélyt az út folytatására.
E 3 szervezet meghatározott szabályok szerint együttműködik, egymásra épülnek, s egymásra vannak utalva.
Az átutazók körülbelül 90%-a bevásárló turista. Jugoszláv, illetve magyar részről is azokat az árukat vásárolják a másik országban, ami hiánycikk, vagy drágább otthon. Befelé az előző időszak „farmerslágere” után főleg kvarcórát, szeszt és szeszes italokat hoznak. Kifelé élelmiszereket, műtrágyát és cementet visznek. A nagyobb „fogások” ezeknek az áruknak a túlméretezett sétáltatásából adódnak. Például volt, aki egyszerre próbált behozni 15 000 db kvarcórát, de fogtak már „tizenkétezrest” is. Egyszer egy kamionos a rakományként szállított, úthengerekben elrejtve akart kijuttatni 8 mázsa kávét. A visszatartott áruk között található mintegy évi több 10 tonna sajt, több tonna füstölthús, vaj, cukor, étolaj, sok-sok liter tiszta szesz. A visszatartott árukat a környékbeli üzletekbe viszik el árusításra a vámosok. A hetekben voltak olyan jó étvágyú egyének, akik fejenként 40 kiló csirkét és másfél mázsa cukrot kívántak hazaszállítani.
A világútlevél bevezetésétől durván fele jugoszláv, fele magyar az itt átkelni kívánóknak. (Előtte 85-90% jugoszláv volt.) Minden ötödik magyar határátlépési engedéllyel, közismertebb nevén kishatár átlépővel utazik. Nem meglepő, hiszen kisebb bevásárlásoknál fölösleges fogyasztani az amúgy sem nagy valutakeretet.
Említést érdemelnek a kamionok: az átkelni kívánó járművekből átlagosan minden harmincadik teherszállító. Zömében törökök és görögök. Sokan azért választották Drávaszabolcsot, mert a szomszédos átkelőktől eltérően (Udvar, Barcs) itt még nincs mázsáló, s így – enyhén fogalmazva – kedvezőbb feltételekkel tudtak áthúzni. Mivel hamarosan elkészül a mázsáló, feltételezhető, hogy valamelyest csökken a kamionforgalom.
Nemcsak az utasok, hanem a határőrök is örömmel fogadták, hogy nem kell statisztikai adatlapokkal bíbelődni többé. A nem sokáig létező kartoték használatát néhány hónapja vonták vissza. Az utazók „mennyiségének” szempontjából a nyári hónapok a legerősebbek, de a gyengébbekben (októbertől
márciusig) is megvan a havi 25 000 fő.
A határőrség és a vámőrség a türelmen kívül a következőket kéri az utazóktól: átkelési szándékuk előtt ellenőrizzék az útlevél érvényességét, a valutakiviteli engedélyt ne felejtsék otthon, csak a megengedett Ft-mennyiséget hozzák magukkal, a vámvizsgálat megkezdése előtt jelentsék be a jelenteni valókat, bátran kérjenek információt, készséggel állnak a rendelkezésükre.
Megköszönve a beszélgetést, távolodva a szép virágos, rendezett helytől, azon gondolkodom, hogy a legközelebb Siklósra visszatérő Latviák vajon milyen zsákmánnyal érkeznek a boltokba.
Lehetséges, hogy holnap ismét lehet olcsóbb vajat venni?
Boris Gábor
