— Ténykép —
Megjelent: 1989. október
1956. október 23-án Budapesten kirobbant eseményekről Siklóson először a rádióból értesültek. Néhány nap múlva már hazaértek többen, akik szemtanúi voltak dolgoknak. Az első tüntetésre október 26-án került sor a Kossuth téren a városháza és a szovjet emlékmű előtt. A tömeg a Rákosi-rendszer és a szovjetek ellen tüntetett, ezután a fiatalok leverték a címereket és a csillagokat a középületekről. Vakmerő mutatvány volt a városháza tornyának legmagasabb pontján levő címer ledobása.
1956. október 27-én lánctalpas traktorral (Sztalinyec) ledöntötték a „45-ös” emlékmű obeliszket és összerombolták az ebben a parkban felállított katonai sírokat. Ezt az utóbbit a helybeli katolikus plébános kegyeletsértőnek tartotta. Mindenhol a forrongás és a zűrzavar jelei mutatkoztak. Az iskolák rendje is megváltozott. A tanulók orosz és alkotmánytan könyveket égettek, címereket vertek le az osztályokban, de utcai megmozdulásokban még a gimnázium tanulói sem vettek részt. A vidéki tanulók többnyire
otthon maradtak. A siklósi ifjúság (iskolások) inkább szemlélője, mint résztvevője volt az eseményeknek. Kitűzték a gyászszalagos kokárdát és szervezetten vettek részt a november l-jei halottak napi demonstráción, ahol a siklósiak emlékkeresztet állítottak az 56-os halottaknak. Rendzavarás nélkül rendben és tisztességesen zajlottak le ezek az események. Az élelmiszert gyűjtő akciókban a Pécsett tanuló siklósi fiatalok vettek részt nagyon tisztességes módon.
A szervezők október 28-án „munkástanács” választásra hívták össze a lakosságot. Erre a pártbizottság is kapott meghívót. A vasutas munkástanács, amely igen aktív volt, meghívta a pártbizottság tagjait, a rendőri szerveket, a községi tanács elnökét. A látszat először azt mutatta, hogy együtt kívánnak működni
velük, de a gyűlésen kiderült, hogy kizárni akarják őket. Felszólították a jelenlevő párttagokat, hogy adják át a fegyverüket. Ez az adott helyzetben meg is történt
A vasutasok nagygyűlése után az új vezetők a kultúrházba hívták össze a siklósi nagygyűlést, ahova a posta előtti térről (Flórián tér) indult a felvonulás október 29-én 10 órakor. A gyűlésen megválasztották a Járási Nemzeti Tanácsot. Megalakult a Nemzetőrség Járási Parancsnoksága, amelyet a rendőrség fegyvereivel szereltek fel. Lefoglalták a rendőrség épületét (Spitzer-palota). Civil ruhában teljesítettek szolgálatot, de megkülönböztetésül a bal karjukon széles nemzeti színű szalagot viseltek. Ugyanekkor alakultak meg a Községi Nemzeti Bizottságok. A bizottságok jószándékú intézkedéseik mellett mindenütt leváltották az eddigi vezetőket (intézményekben is). Nem engedték, hogy párttag is kerüljön közéjük. Az akkori politika után kialakult életérzés miatt is, szimpatikus lépés volt az emberek nagy része előtt.
Siklóson feloszlatták a Községi Tanácsot és hivatalosan is megtiltották a kommunista párt működését. Megindult az új pártok szervezése. Siklóson 14 fő „kommunistát” tartóztattak le, de látogathatták őket és ennivalót is vihettek a hozzátartozók. A Nemzeti Tanács november 3-i gyűlésén szigorúbb bánásmódot követelt velük szemben. Ettől kezdve senki nem látogathatta őket és élelmiszert sem juttathattak nekik.
A siklósi egyházak nem vettek részt az események irányításában. A katolikus templom volt helye néhány demonstrációnak. A vasutasok egyenruhában, zászlókkal, jelvényekkel látványos bevonulással adtak érzelmi töltést a gyülekezetnek. Rendzavarás vagy fegyverhasználat nem volt. A fenyegetések, inkább szónoki fogások voltak, mintsem komoly elhatározások. A tömeg inkább aggódva, érdeklődve hallgatta a rádió híreit. Siklós elég messze volt a központi eseményektől.
1956. november 4-e után a szovjetek bevonulásával az események megváltoztak. Mielőtt a nemzeti tanácsok komolyabb intézkedéseket tehettek volna, megszűnt a hatalmuk. Kezdetben készültek a fegyveres ellenállásra is, de beismerve a helyzet reménytelenségét, a legkisebb ellenállás nélkül adták át a fegyvereket. A szovjet katonák rövid időn belül elfoglalták a fő forgalmi helyeket.
Este 7-től reggel hétig kijárási tilalmat vezettek be. Ebben az időben gazdaságilag még súlyosabb helyzetbe került Siklós. A munkabeszüntetések, a disszidálások nagy száma minimumra csökkentette a termelést. A tsz-ek feloszlottak, magasra szökött a felvásárlási láz. Ami csak volt a boltokban, azt mind megvásárolták. Leginkább a háborúhoz hasonló hangulat volt. És ez nem múlt el egyik napról a másikra.

