Megjelent: 1989. augusztus
Nyáron sokan mennek haza a strandról, és amikor a tüdőgondozó előtti lépcsőkön elhaladva feltekintenek, balra, a külső várfalra, csak kevesen veszik észre annak sarkán azt a beépített, túlméretezett tégla alakúra faragott kőidomot, amelyen már alig ismerhető fel a sárkánnyal körülvett Perényi-címer máladozó körvonala és alig-alig olvasható a latin nyelvű felirat: „1540 CUM FORTIS ARMATUS CUSTODIT ATRIUM SUUM, IN PACE SUNT OMNIA. QUAE HABET” (Ha bátor fegyveres őrzi a házat, békében vannak mindazok, amiket bír – akik benne vannak.)
Egy ilyen beépített, néma kődarabbal ki törődik ma ebben a rohanó, küszködő világban, pedig csak meg kell szólaltatni, és érdekes dolgokat tudhatunk meg az akkori emberekről, életükről, időkről.
A korabeli feljegyzésekből az derül ki, hogy 1540-ben a Perényiek idejében a vár területén építették be a templomajtóba, annak egyik díszpárkányaként. Ez az idő már a mohácsi vész utáni török világ kora. Siklóst még nem foglalták el, de a török veszedelem sötét fellegei már tornyosultak a vár felett. A vár lakói és védői már készülődtek a végső küzdelemre. Talán lélektani célja volt az ajtó fölé vésett bíztató szavaknak. Siklós ostroma, a nagy leszámolás nem sokat váratott magára, mert 1543 tavaszán Drinápolyból elindult Szulejmán szultán óriásiserege Magyarország felé. Június 26-án Nagyharsány felől már láthatók voltak a török katonai erők. Június 28-án Nagytótfalu irányából megszólaltak az ágyúk. Az ostrom megkezdődött. Július 2-ig a külső várfalak ellenálltak, de ekkor a bástyákon olyan réseket ütött a török, amiket már nem tudtak éjjelente befalazni és eltorlaszolni a fáradtságot nem ismerő védők, akik mellett ekkor már lányok és asszonyok is harcoltak a számbeli fölénnyel rendelkező ellenséggel.
Zs. L.