Megjelent: 1989. augusztus
Lassan már megszokhattuk, hogy a Tenkes SE nem szerepel valami fényesen a bajnokságban. Nem kényeztetnek el bennünket sziporkázó játékkal, reménytkeltő helyezéssel. Sőt, vannak olyan időszakok, amikor csak vegetál a csapat. De hát ezen ne is csodálkozzunk! Ilyen manapság a magyar foci. Milyen tényezők teszik ilyenné? – kérdezhetné bárki. A magam részéről erről nem tudok teljes képet adni, mert minden vonatkozását a kérdésnek nem ismerem, illetve vannak tapasztalataim, van véleményem, és ismerek bizonyos tényeket, amelyek a jéghegyből megmutatnak valamit. Így tehát a teljesség igénye nélkül azokat az általam vagy a szurkolók által ismerhető gondokat gyűjtöttem egy csokorba, amelyek felett érdemes elgondolkodni, a megoldásuk érdekében.
Nem osztom azoknak a véleményét, akik az idei mérsékelt szereplést Amigya Pál személyének tulajdonítják. Túl könynyű lenne ismét az ügyeletes bűnbakot megtalálni, s kimondani a megfellebezhetetlent. A gyökerek szerintem az egyesületnek a Siklósi SE-ből történő kiválásáig vezethetők vissza, amikor megtartotta a Tenkes SE alakuló, azóta is egyetlen közgyűlését. Igaz, a felügyeleti szerveknek sem hiányoztak és nem is firtatták különösebben ennek az okát (l. Sportfelügyelőség). Egy vezetőségi tag szerint még vezetőségi ülések sem voltak, bár lehet, hogy az ismerősöm volt mindig csak a hiányzó. Kialakult egy olyan vezetési stílus, amely nem tűrve az ellentmondásokat, menedzselni igyekezte a csapatot. Az ütközések, a problémák az elmúlt bajnokságban már egyértelműen kiütköztek, amikor az éles személyi ellentétek, a nyílt aknamunka lehetetlenné tette Berkecz József munkáját. Ekkor még magára talált a csapat és sikeres hajrával kiharcolta a jó helyezést. Az akkori sikert véleményem szerint elsősorban a lelkesedés okozta, s nem a menedzselés, bár ezt más színben is igyekeztek feltüntetni. Az 1988/89-es bajnokság elejé re, majd menetközben is több meghatá rozó játékos távozott a csapattól. Elment Biró, Burai, Kolompár, Szabó, Szőke. Pótlásuk nem történt meg, pedig való színűleg nem ingyen lettek más csapatok játékosai. Ezekután feltűnő, hogy az ificsapat a mai napig a saját pénzén vett szerelésben játssza a mérkőzéseit, de az első csapat sem lett elkényeztetve új felszerelésekkel. Az eddig remekül szereplő ifjúsági garnitúra éléről eltávozott Lovász János, azóta a csapat csak vergődik a bajnokságban. Bizonyára Lovász János már sokszor megbánta, hogy nem fogadta el a nyáron őt felkereső csapatok ajánlatait. Ügy gondolom, hogy az az ember, aki már ennyit tett Siklós labdarúgásáért, többet érdemelt volna.
A kispadon Kovács József váltotta fel, aki az első csapatjátékosa, ami miatt lehet, hogy nem mindig állhatott ki a játékosaiért. Talán ennek tudható be, hogy a gyászos szereplés ellenére a vezetők elengedték – szerintem az utóbbi évek legtehetségesebb játékosát – Szabó Csabát és Mogyorósi Bertoldot. Náluk jobb igazolást nem is álmodhatott volna a Beremend csapata!
Visszatérve az első csapatra, az a véleményem. hogy egy NB IIl-as csapatot, játékosokat nem a pénzzel kell elsősorban ösztönözni. Csak megjegyzem, hogy a Tenkes SE labdarúgói egy-egy győztes mérkőzés után 1500 Ft juttatásban részesülnek játékosonként, a pénzt az őszi idény végén egyszerre vehetik fel. Persze, ha lesz miből, ugyanis az anyagi lehetőségek beszűkülésével kezdenek elapadni a biztos források. Egyetértek azokkal a vállalatokkal, üzemekkel, akik megnézik, hogy mire adják a pénzt. Hátha még számon is kérnék! Jó lenne, ha a sportban is érvényesülne a közös munka, a problémák őszinte feltárásának elve, mert szerintem ily módon lehet eredményt elérni és sikert felmutatni. Ezért javaslom az illetékeseknek, hogy minél előbb hívják össze a közgyűlést, amire hívjanak el minél több olyan embert, aki tenni akar a fociért. Még nem késő, mert a siklósi labdarúgás a tét, nem pedig az önös érdek.
Koller Zoltán