Megjelent: 1989. október
1989. szeptember 9-én a Siklósi Általános Iskola 1949-ben végzett leánytanulói 40 éves találkozóra és 1989. szeptember 10-én a Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek Polgári Leányiskolájának 1940-ben végzett növendékei közel 50 éves találkozóra jöttek össze.
Találkozó. Rövid szó, mély, meleg tartalommal, izgalmas készülődésekkel, várakozásokkal átszőve. Aki eljön egy ilyen találkozóra, az humánus emberré, jó közösségi személyiséggé nőtte ki
magát az iskolapadból. Így is mondhatom: emberséges emberré vált jellemében, melegen érző nyitottsággal, készséges akarásokkal annak irányába, hogy nemcsak valamikor, most is összetartozunk. Tehát: mindazok, akik a találkozón ennyi idő után könnyes mosollyal vagy messze csengő göndör kacagással ölelgették egymást, emberségből vizsgáztak.
A 40 éves találkozóra összegyűltek száma 18 volt. Néhányan férjükkel, többen „szólóban” jöttek. Hiányzott: 20. Ebből 3 meghalt, 17 nem jött el. A hiányzók többsége siklósi. A Svájcban élő Bodrogi Rózsi meleghangú levélben köszöntötte az összejötteket, és sajnálatát fejezte ki, de semmiképp nem jöhetett. Részt vett még a találkozáson 4 tanár is: dr. Fenyőházi Ernőné, a Pásztor házaspár és Matyó Ferencné.
Az 50 éve végzősökből 24 jött el a találkozóra, 7 hiányzott súlyos betegség miatt 1, Kanadából – sajnálatára – egy nem tudott hazajutni, Siklósról is hiányzott egy, meghalt: 4. A jelenlevők közül a legnagyobb sikert Horváth Rozália aratta, aki Amerikából jött el a találkozóra.
A szeptember 9-én találkozót szervező gazdái Fazekas Anna (Vörös
Istvánné) és Nádori Sarolta voltak, a szeptember 10-én találkozóknak pedig Hajdú Valéria (dr. Magyarné) és Piros Ibolya (Beczéné). Mindkét csoport napirendjét a szervezők gondos irányítása tette hangulatossá, gördülékennyé. Mint minden találkozónál, ezeknél is izgalommal teliek voltak a találkozás első percei. Nem kevesebb izgalommal jártak a beszámolók sem: kinek miként alakult az élete. Ugyancsak azonos minden találkozón a temetőjárás: meghalt tanárok és osztálytársak iránti kegyelet kifejezése könnyes szemmel, virággal, csenddel.
Persze a bankett sem maradhat el, ízes falatjaival, hangulatkeltő itókáival! Ilyenkor az asztalok dísze már nem csupán a virág, hanem minden résztvevő gondosan őrzi az ajándékát is. A szeptember 9-én találkozók Emléklapot kaptak Váci Mihály életértékelő, bölcs gondolatával. A 10-én találkozók pedig iskolájuk emlék plakettjét, amit az Alkotóház ajándékozott számukra. E csoportnak felejthetetlen emléke lesz a meghatóan kedves műsoros ünnepély is, melyen az iskola jelenlegi igazgatója, Poloviné Rittlinger Ilona köszöntötte őket. Elhangzott a híres Ady-vers is – Üzenet egykori iskolámba – Palkó Kálmánné tolmácsolásában, felzengett a kamarakórus Vida Dezsőné énektanár irányításával. Az ünnepélyt a Himnusz közös éneklése vezette be és a Szózat zárta le.
E találkozó színvonalas délutáni programja a várlátogatás és videovetítés volt Perics Péternek, a Várbaráti Kör elnökének vezetésével. Nem kevesebb élvezettel járt a Kerámia Alkotóház megtekintése sem Hajdú Valéria irányításával. Aztán még egy jó uzsonna, majd a búcsúzkodás a „Ballag már a vén diák” nosztalgiát teremtő dallama mellett. A felejthetetlen, boldog találkozás leghangulatosabb perceit a művelődési központ videofelvétele rögzítette.
A 40 éves találkozót ülők napjának igen hangulatos epizódja volt a máriagyűdi kirándulás. Ott él a plébánia épületében Kájusz atya, a 92 éves ferencesrendi szerzetes, aki a találkozók többségének annakidején hittanára volt. Derűs, gyermekien ártatlan mosolya, egyéniségének harmóniája, bámulatra méltó emlékezőtehetsége, értelmes, lakonikus mondatai meglepték a látogató „lányokat” . akik egészen másra készültek az agg hittanár viszontlátásakor. Csattant a fényképezőgép, hogy csoportba állva – aznap már ki tudja, hányszor – emlék készüljön a következő 10 évre.
Matyóné
