Rólunk
Üdvözlet az Érdeklődőnek!
Volt egyszer egy újság ami megalakulásakor 53. helyi lap volt az országban…
Lelkes amatőrök, félprofi profik írták és szerkesztették a lapot, ami előbb Siklós városának, majd később a környező települések (Siklósvidék) közéletéről számolt be időszakosan az olvasóinak. 1988 – 2001 között működött, vagyis 13 évig „élt”. Ez a 13 év azonban pont a rendszerváltás idejét öleli fel!
Mi -akik ezt a honlapot üzemeltetjük-, úgy gondoljuk: A mai világban megérdemli ez az újság, hogy mintegy digitális archívumot létrehozva nyomot hagyjunk ennek a lapnak az információs sztrádán is.
Az újságról így emlékezett meg Szabó Anikó 2004-es szakdolgozatában a lap kiadója (Pávics János) és a főszerkesztője (Császár Ferenc)
Interjú Császár Ferenc, felelős szerkesztővel
Császár Ferenc meghatározó személyisége a „Siklós” újság életének, indulásától a lap szüneteltetéséig ő volt az újság felelős szerkesztője. A vele készült telefoninterjút 2004. december 21-én rögzítettem.
– Hogyan, milyen körülmények között, miért alakult meg a lap?
– A lap létrejötte összefügg az 1980-as évek második felében kialakuló magyarországi helyzettel. Siklóson a változások gerjesztője a kultúrház volt. Az, hogy megjelenhetett a városban az első újság, szorosan összefügg a politikai változásokkal. 1985-től kiadtunk egy műsorfüzetet, melynek Kukkantó volt a címe, s én szerkesztettem. Ez még egy kultúrházi kis újság volt, melybe azért a programok ismertetése mellett belecsempésztünk újságcikkeket is. Elkészítésében már segített nekünk Mecseki József, az egykori siklósi iskolaigazgató, s olyan ismert helyi személyiség, mint például Ózdi Lajos.
– Milyen volt a „Siklós” újság szerkesztőjének lenni, s miért éppen te lettél az?
– Hogy miért éppen én lettem a lap felelős szerkesztője? A Siklósi Művelődési Központ munkatársaként a ’80-as években én szerkesztettem a Kukkantót, az említett műsorfüzetet. Rám maradt az újságkészítés. Nem nevezett ki a pártbizottság. Abban az időben a kultúrház olyan szellemi hatalom volt, hogy mindent meg tudtunk csinálni.
– Beszélj, kérlek, a lap munkatársairól!
– Mindenki társadalmi munkásként dolgozott. Ha valaki jelentkezett, volt tehetsége és mondanivalója, írhatott. Az újságba írók három stílust képviseltek. Az egyik az objektív híradók csapata, ide tartozott Gomolla Tamás, Bíró Lajos. A másik vonal az irodalmi vénájúaké, Muráth István, Ózdi Lajos, Szabó Anikó sorolható ide. A harmadik a bulvárosabb vonal, ezt Kótány Jenő képviselte.
– Véleményed szerint a Siklós újságnak milyen korszakai léteztek, te hogyan osztanád fel az újság történelmét?
– Mindenképpen négy korszakra osztanám. 1988-ban és ’89-ben kitapostuk az utat. Ebben az időben az újságkészítés mellett az volt a legfontosabb, hogy a technikai hátteret megvalósítsuk. A helyi nyomdát, ahol a lapot sokszorosították, rávettük, hogy változtasson a technikai színvonalán. 1990. és 1993. között volt a fénykor. Ekkor az újsággal ott voltunk Sellyétől Villányig minden jelentős településen. Rengeteg embert fedeztünk fel, akik szívesen közreműködtek a „Siklós” készítésében. Szellemi műhellyé váltunk. 4000 példányban kelt el a lap. Úgy volt, hogy kéthetilapból hetilappá változunk, mikor különböző kényszerítő körülmények hatására ez nem történhetett meg. Borzasztó rosszul érintett bennünket. Aztán 1994-től kiváltak azok az emberek, akiket kineveltünk, beállt a stagnálás, majd a halál. A 2001-es és 2002-es lap már külön korszaknak számít.
– Milyennek ítélted meg a lap színvonalát?
– Mi mindig elégedetlenek voltunk a színvonallal. A gépparkot folyamatosan tudtuk a kellő színvonalúra fejleszteni. Eleinte sok műszaki problémával küzdöttünk. Igyekeztünk úgy újságot csinálni, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Úgy érzem, egészen jó színvonalú lett ahhoz képest, amilyen feltételekkel dolgoztunk mi és dolgozott, mondjuk, egy megyei lap. Sokfelé jártunk abban az időben, volt rálátásunk a többi helyi lapra. Úgy vélem, országos szinten benne voltunk az első tízben, ami a vidéki lapok rangsorát, színvonalát illeti.
– Szakdolgozatom a címekről szól. Ha már a színvonalat érintettük: te milyennek láttad a „Siklós” címeit, mi jellemezte a címadást?
– Ez is összefüggött a technika változásával, fejlődésével, mert sokszor a technikai háttér befolyásolta a tartalmat is. Mi nemigen szóltunk bele a címadásba. Egyes szerzők, különösen azok, akik az irodalmi vonalhoz tartoztak, ragaszkodtak ahhoz, amit papírra vetettek, s nem örültek, ha belejavítottunk írásukba, változtattunk például címeiken. Azok az újságírók, akik az objektívabb témákért, a híranyagokért voltak felelősek, s benn dolgoztak a szerkesztőségben, a fontos témák esetében szavazásra bocsátották cikkeiket, s győzött a jobbik cím.
– Milyen volt a kapcsolat a lap és a művelődési központot fenntartó helyi vezetés között?
– A tanácsrendszerben, a „Siklós” idejében zűrös volt a kapcsolat az újság és a vezetés között. Az erősebb cikkek miatt többször behívattak bennünket, le lettünk szúrva. De a fénykorban sem díjazott minket az önkormányzat, hisz az újság kontrollja volt az önkormányzatiságnak. A viszony később sem változott, megpróbáltak presszionálni, irányítani bennünket.
– Mi jellemezte a financiális ügyeket?
– Az újság bevételorientált szervezet volt, bevételeket kellett produkálnunk. A lap árából, és zömmel a fizetős hirdetésekből tartottuk el magunkat. Ahogy később a példányszám csökkent, emelkedett az újság ára is. Egyébként volt két év, hogy a bevétel-kiadás oldalt 0-ra futtattuk, ami nagy szó volt egy vidéki újság esetében, hiszen akkor önfenntartónak mondhattuk magunkat. A válságosabb időkben a művelődési központ egyéb bevételeiből áldozott az újság számára. Az önkormányzatnak úgynevezett eszmei értékű szolgáltatásokat nyújtottunk a különböző cikkek, rendeletek, stb. megjelentetésével, ők azonban nekünk konkrétan nem fizettek semmit.
– Szüneteltetés, újraindítás…
– 2000-ben a „Siklós és Vidéke” létrehozás már túlélési művelet volt. Nem jött be. Az önkormányzat változatlanul nem akart pénzt áldozni az újságra. Komolyabb hirdetőink már nem adtak annyit, amennyivel megmenthettük volna a lapot. Nem az én dolgom dönteni az újraindításról. Játékszabályok tekintetében azonban a mostani politikai rendszer meg sem közelíti a tíz évvel ezelőttit. Ennek a mainak nincs ellenzéke, mert nem tűrik meg az ellenvéleményt. Ilyen körülmények között nem tudom, mi lesz az újság további sorsa.
Interjú Pávics János, felelős kiadóval
Pávics János, a „Siklós” másik meghatározó személyisége, a lap 15 éve alatt mindvégig a felelős kiadói pozíciót látta el. Vele 2005. január 3-án készítettem az alábbi telefoninterjút. Tartalmilag ugyanazokat a kérdéseket tettem fel neki, mint Császár Ferencnek.
– Hogyan, miért alakult meg a „Siklós” újság 1988-ban?
– ’85-bern kiadtunk egy programfüzetet a kulturális rendezvényeinkről, ezekbe folyamatosan belecsempésztünk más jellegű cikkeket is, egyre bővítve a kiadványt különféle aktualitásokkal. Ez még reklámhordozó volt, nem újság, de lehetőséget mutatott arra vonatkozóan, hogyan kellene igazi újságot készíteni.
– Hogyan lettél te a felelős kiadó, és milyen volt a „Siklós” kiadójaként tevékenykedni?
– Én fogalmaztam meg a lapkiadási engedély kérelmét mint a kultúrház igazgatója. Mi voltunk az első vidéki újság Baranyában. Büszke voltam rá nagyon. Emlékszem, dr. Iglódi Zoltán, az MTI baranyai igazgatója mindig dicsérte a lapunkat.
– Milyenek voltak a lap munkatársai?
– Itt felmerülhet a szakmaiság kérdése, hiszen ezt a lapot nem profi újságírók kezdték el készíteni. Én nem hiányoltam a szakmaiságot. Nem tudtuk, milyen is egy vidéki lap… Ám aki kézbe vette a „Siklós”-t, azt mondta rá, jó lap.
– Ha már itt tartunk: mi volt a véleményed az újság színvonaláról?
– Belevágtunk, új volt az egész. Nem volt összehasonlítási alapunk. Rengeteg dicséretet kaptunk az elején, azt mondták ránk, profik vagyunk. Egy idő után aztán az olvasók körében többen lettem érzékenyek arra, amit leírtunk, s már több kritika is ért bennünket. Ez nem volt véletlen. Megjelentek a konkurens helyi tömegtájékoztató eszközök, a helyi tévék. Mindenesetre elmondhatjuk: a demokrácia meghatározó elemévé váltunk abban a korszakban.
– Emlékszel-e arra, mi jellemezte a „Siklós” címadását?
– Vannak emlékezetes címek, amelyek miatt behívattak bennünket a pártbizottságra is, most hirtelen a „Vörös agár” jut eszembe. Amúgy nem emlékszem már rá, milyenek voltak általában a címek…
– Ha korszakolni kellene a „Siklós” újságot, mit mondanám: milyen időszakok különíthetők el a lap életében?
– Időpontokra már nehéz bontani… Az első időszak a „Siklós”-é. Ekkortájt úgy éreztük, ki kellene lépni a járás szintjére. Megjelentettük a „Dél-Baranya” nevű újságot. Ez már a felfelé ívelő korszak volt. Ekkoriban történt, hogy az addig nálunk dolgozó újságírók kiváltak a szerkesztőségből, létrehozták saját helyi lapjaikat. A 3000-es, magas példányszámról visszaesett a „Siklós” a 800-900-as kisebb példányszámra. Megjelent a helyi kábeltévé, s mi már nem tudtunk elég aktuálisak lenni.
– Milyen volt a lap és a helyi politikai vezetés kapcsolata? Mennyire volt jellemző a függőségi viszony?
– Tudomásul kell venni, hogy sosem voltunk függetlenek. A lapot a művelődési központban készítettük, s a központ az önkormányzat intézménye volt.
– Mi volt a helyzet a financiális kérdésekkel?
– Nullára sosem futottunk ki. A művelődési központ sokféle tevékenységgel foglalkozott. Örültünk, hogy ha a lap hozta a közvetett költségeket, ám az újságíró népművelők bérét például ebből sosem tudtuk leválasztani. A lap a művelődési központ tevékenységi köreinek része volt, s működését a kultúrház biztosította. Nem lehetett rentábilis a lap…
– Mikor lesz újra a városnak lapja?
– Tervezzük az újraindítást! A múlt évi önkormányzati költségvetésbe már be volt tervezve. Van azonban valami, ami az újraindítást gátolja: a működési alapelvek még nem tisztázottak! Hiszen ez a város lapja volt, mert a művelődési központ az önkormányzat intézményeként működött. Nincs azonban többé művelődési központ. Várszínház Kht. vagyunk 2004. január 1-je óta. Ki lesz tehát a kiadó?
Anno…
Aztán telt múlt az idő és úgy gondoltuk: Összegyűjtjük Siklóssal kapcsolatos digitális emlékeket, fényképeket, képeslapokat – bármit, ami valahogy illusztrálja a város változását.
Családi képeket, melyek a város közterein készültek, emlékezetes rendezvények képeit, stb…
Ehhez a munkához várjuk az Önök hozzájárulását is! Küldje el nekünk a saját emlékeit a városról a honlap erre rendelt felületén, írja le mit ábrázol a kép, hogyan kötődik a városhoz!
Köszönjük a segítséget és hogy figyelemmel kíséri munkánkat!
A Szerkesztőség