Ózdi Lajos
Az emberek jó része hajlamos arra, hogy eltúlozza, vagy könnyed vállrándítással, talán egy jellegzetes kézmozdulattal alábecsülje a veszélyt. Későn döbbenünk rá, hogy kinevetjük a halált, ami a természet örök törvénye szerint bekövetkezik. Még öniróniával sem lehet semmibe venni a megváltoztathatatlant. Őrsi Ferenc halálakor kértük, hogy ő írjon nekrológot. Válasza az volt, hogy nem teheti, mert olyan közel állt hozzá, hogy a váratlan halál megdermeszti kezében a tollat.
Keserűen, de viccelve mondta, hogy önmagáról már megírta, és sírfeliratot is szerkesztett hozzá: „Itt nyugszik Ózdi Lajos, „TISZTÁN” szóda nélkül.” Mindig viccelt, hogy a gödörből nevetni fog, mert a körülállók rémesen riadtak. Ma már nem lehet nevetni a dacosan gőgös szavakra. Valóság már, hogy egy sírfeliratot meg kell fogalmazni. Sorolni lehetne hibáit és mindazt, ami értelmes emberré tette. A tény azonban szigorú. Az agy, mely idomította a szavakat, szigorú rendbe rakta oda, ahol azok szükségesek, a természet kérlelhetetlen törvényének engedelmeskedve, már soha nem adhatnak parancsot a testnek. Tovább már nem engedelmeskednek a táblán a sakkfigurák. A földi hatvannégy mezőn az utolsó lépés végzetes volt és visszavonhatatlan. A bölcsnek lehet, hogy igaza volt: „Vajúdások között jövünk a világra, s ha felsírunk, körülöttünk mindenki nevet. Ha én nevetve távozom és mindenki sír, élnem volt érdemes”.
Ma már ténnyé vált minden, s az „ÖRÖK” táblán teszi meg az újabb lépéseket, titokban, s nekünk ismeretlenül. A halálhír ismeretlenül is rossz. Akit ismerünk, azé ezerszer rossz. Most elment Siklós egyik jellegzetes alakja, nagy műveltségével és sok gondolattal. Szándékosan nem bántott senkit, de tudatosan ostorozta magán mások ostobaságát. A számok szomorúak. 66 lehetett volna ebben az évben, s ha nem roskad össze a rá nehezedő súlyok alatt és elméje szakadatlan csiszolásán túl szervezetére is gondol, akkor a számok megfordíthatőak is lehettek volna: „99”.
Más tisztem nincs, csak kegyelettel emléket állítsak neki, leírva a legszörnyűbb, de a valóságnak egyetlen megfelelő szót. „FUIT”. A világon mindenhol értik és magyarul is tragikusan rövid: „VOLT”, tovább már emlékünkben élhet. Gyászolom és búcsúzom tőle, a Siklós és Siklósvidék Szerkesztősége, munkatársai, a Siklósi Művelődési Központ és valamennyi ismerőse, tisztelője és barátja nevében.
Siklós, 1995. február 28.
Mecseki József