Megjelent: 1989. június
Kedves barátom!
Bevallom, nagyon jól esett az a szívélyesség, mely véletlen találkozásunk alkalmával részedről megnyilvánult. Mikor is beszélgettünk utoljára? Már több évtizede. Akkor szinte mindennap találkoztunk második otthonunkban, a DISZ-ben, a falujárásokon, a színdarabpróbákon. Az emlékeinkben sohasem fakuló, forradalmi romantika korában, áldottszép ifjúságunk idején.
Nem a te hibád, hogy csak most beszélünk azóta először, hiszen te méltán magasra jutottál, így tengernyi súlyos teendőd érthetően nem hagyott időt számomra.
Többször láttuk egymást olyan összejöveteleken, melyeken — valami érthetetlen oknál fogva – kicsik és nagyok is jelen voltak. Egyszer mintha intettél volna felém, barátságosan. Emlékszem, az utcán is találkoztunk valamikor és te előre köszöntél. Igazán szép gesztus volt.
És most újra beszélgettünk – illetve te beszéltél sodró lendülettel, s én hallgattalak ámulva. Örülök, hogy mint mondtad: .”Lelkesedek a reformokért.” Mindig is lelkes voltál. Lelkesen szervezted a tsz-eket, ha kellett, a karhatalmat is igénybe véve. Lelkesen vettél részt a kuláktalanításban. mert mindig lelkes híve voltál a szocialista humanizmusnak.
Örülök, hogy mint mondtad: .”Elkötelezett híve vagyok a megújulásnak.” Mindig is elkötelezett voltál. Elkötelezetten vettél részt a begyűjtésben, mindig élenjárva a szabotálók elleni jogos szigorban.
Örülök, hogy mint mondtad: „Kérlelhetetlenül harcolok a demokráciáért.” Mindig is kérlelhetetlen voltál. Kérlelhetetlen az osztályharcban, a demagóg elégedetlenkedőkkel szemben, az egységet bomlasztó destruktív nézetekkel szemben.
Örülök, hogy mint mondtad: .”Határozottan végrehajtjuk a párt megtisztítását.” Mindig is határozott voltál. Határozott közreműködésed révén, számos befurakodott ellenséges kém nyerte el méltó büntetését.
Örülök, hogy mint mondtad: „Gondosan, körültekintően kell a jövőt épiteni.” Mindig is gondos és körültekintő voltál. Gondosan vigyáztál egzisztenciádra, körültekintő voltál javaid gyarapításában, hiszen azzal is nőtt a nemzet vagyona.
Örülök, hogy mint mondtad: „Harcolok a jogállamiságért.” Mindig is harcos voltál e téren. Harcoltál az internálások gyors végrehajtásáért, az osztályidegenek izolálásáért és ugyanolyan sikerrel harcoltál sok megbomlott, kifáradt jó elvtárs méltatlan meghurcolása ellen is.
És hallgattam, mi mindent fogsz még kezdeményezni, mi mindenben kívánsz részt venni.
Örülök, hogy beszélgettünk, akkor is, ha én akkor csak hallgattalak. Bámullak azért, mert mindig, minden korszakban élenjáró, élharcos tudsz lenni. Bámullak, mert nincs benned soha kétely, mert az út kanyarait is egyenesen tudod venni. És bámullak, mert téged soha nem húz vissza a lelkiismeret kolonca.
Mit tegyek, ha mindez hiányzik belőlem? Bizonyosra veszem pályád további ívelését, mert miként a múlt, a jövő is mindig, mindenkor a tiéd lesz.
Remélem, ha valamikor találkozunk az utcán, szívélyesen köszönsz, és ha egyszer hivatalos leszek a nagy emberek közé – kitüntetsz egy barátságos pillantással.
ölel barátod:
Ózdi Lajos