Érzések, vélemények, hangulatok
Megjelent: 1989. április
Változó, történelmi időket élünk. A tegnapi értékek fénye mára kissé megkopott. A mindennapok sodrában nézeteink is átértékelődnek. A múlt és a jövő a ma emberét kötelezi, akik közül elsőként az MSZMP tagjait kértük meg: tartsanak tükröt a mának.
ILLÉS ISTVÁN, az MSZMP SiklósVárosi Bizottságának első titkára
Én – annak ellenére, hogy sokan úgy vélik: ma rosszul érezhetik magukat a párttagok – jól érzem magam, mint párttag, és jól érzem magam ebben a pártban. Egyre több bizonyítását látom, hogy az MSZMP magára talál a változások közepette is. Meggyőződésem, hogy a legfontosabb teendők kialakulásával bonyolultabb körülmények között – a többpártrendszer kereteiben — újra öröm lesz politikai munkát végezni, lesz cél, amiért harcolhatunk. A munka örömét pedig adja a siker, amit elérhetünk a cél érdekében. Fő a sikerben való bizalom. Ez belőlem soha nem hiányzik. Természetesen az akcióképességhez sok mindent kell még elvégezni. Elsőként is: rendezni sorainkat. A pártban még mindig vannak olyanok, akik ahelyett, hogy a párt politikáját vállalva dolgoznának, külön utakon járnak. Én úgy gondolom: most igazán időszerű egy régebbi megállapítás, hogy vannak a pártban, akik jobb volna, ha nem lennének, és vannak kívül, akiket szívesebben látnánk bent.
A cél, amire a fentiekben utaltam, már megfogalmazódott a párt rövidtávú programjában. Ügy gondolom, sürgős feladatunk saját, konkrét elképzeléseink megfogalmazása. Siklós és környéke kommunistáinak felkészítése a tennivalókra, mert meggyőződésem, hogy a párt tekintélye nemcsak attól kicsi vagy nagy, hogy a központi bizottság mit mond. Abban jelentős szerepe van az egyszerű párttagnak a maga munkájával, tetteivel. Hogy én jól érzem magam a pártunkban, annak egyik oka: tisztáztuk a testületen belül, hogy többet kell tenni és másképp a lakóterületért. Meggyőződésem, hogy közelebb kell kerülnöm — mint politikai vezetőnek – a párttagsághoz és a párton kívüliekhez egyaránt. Ez vonatkozik az egész párttagságra is. Mindezért a munkamódszeren további változtatásokra van szükség. Csak nagygyűléssel nem lehet mindent elérni. Az jó a tájékoztatásra, de a napi munkát közvetlen emberközelben kell végezni.
Be kell vallanom, annak ellenére, hogy jól érzem magam, ne gondolja bárki is, hogy engem nem bántanak bizonyos dolgok. Mert igenis bántanak azok, amelyeket nem sikerült elvégeznem. Ezeket én önmagamban és a nyilvánosság előtt is már kellőképpen bíráltam, ostoroztam, de ezenkívül kénytelen vagyok más realitásokat is számbavenni. Úgy látom, Siklóson többen vannak azok, akik hajlandók a városért beszélni, mint tenni. A szó és az áldozatvállalás két különböző dolog. Ezt párttagnak és pártonkívülinek egyaránt tisztán kell látnia.
Bízom abban, hogy megtaláljuk az egymáshoz vezető utat – ezt már a pártfórum is bizonyította – , és az kellő biztosíték lesz arra, hogy együtt tudjunk dolgozni Siklóson a városért, önmagunkért.
DR. DOBAY GÁBOR
Vegyes érzelmeim vannak. Manapság az ember a Kossuth rádiót hallgatva néha azt hiszi, hogy félrekapcsolt, és tévedésből rövidhullámra állította a készüléket. Őszintén szólva, a kérdésre egy szóval nem lehet válaszolni, hogy jól-e vagy sem. Ez sok mindentől függ.
Függ attól, hogy melyik vezető politikus nyilatkozik, s hogy mit. Vannak igazi reformerek s már elnézést, mint a farkát kergető kutya, egyhelyben topogók, akik az egységre törekvés gyanánt „szélirányba” állnak. Ha visszalapoznánk, hogy ki mit mondott pl. októberben és ma, egészen meglepő dolgokat tapasztalnánk. A nyugodt környezet titka – azt hiszem, szerte a világon —, hogy kiszámítható és biztonságos körülmények között tudjon bárki is dolgozni. Ez az, amit én hiányolok, s ezért vagyok én nyugtalan. A másik dolog még, amiért szintén — és azt hiszem, ez a kis emberek nyugtalansága is – : Borisz Jelcin szavaival: „az a pártvezető, aki nem jár a tömeg soraiban, aki lefüggönyözött limousine-ból figyeli az eseményeket, az soha nem tudja meg, hogy mi a probléma.”
Szerintem ez a nagy titka az egész kérdésnek és ha a pártvezetők, különböző szinteken, ezt így érzékelnék, én állítom. hogy a jelenlegi gondjaink nem ilyenek lennének. Szerintem még most sem késő..
SZUJKÓ MARGIT
Én úgy érzem, hogy a meghirdetett elvekkel most is egyet tudok érteni. Azokért az elvekért, amiket elfogadtam, bármikor ki tudok állni. Az erősen kifogásolható, az elveket torzító, meghazudtoló gyakorlatot nem vállalom.
Úgy érzem, az a része a pártnak, amelyik komolyan gondolja a változásokat, az elvárhatja bármelyikőnktől, hogy ezekért ki is álljon. Úgy gondolom, hogy amióta párttag vagyok, semmi olyat nem tettem, amiért rosszul kéne éreznem magam. Történelemszakos lévén, nekem csak kis mértékben okoznak meglepetést a feltárt dolgok, mert sokról – szakmámnál fogva tudomásom volt. Én azt tartom rendjén valónak, hogy tegyük rendbe a szekerünket, tehát mindazt, amivel nem vállalhatunk közösséget – mert ami rossz irányelv vagy dogma volt illetve nem tisztességes politikusok cselekedete, azzal számoljunk le! Azért is, mert mindaddig, míg ez nem történik meg, addig a legtisztességesebb politikai szándék is „sáros”.
Én tényleg komolyan vettem, hogy a nemzet érdekét képviseli a párt – ezért vagyok a tagja komolyan vettem, hogy együttműködik minden olyan erővel, amelyik a nemzet érdekét képviseli. Ebben az is benne van, hogy mindenféle olyan szélsőségtől, amely bosszúálláson, újabb attrocitásokon. kalandorságon töri a fejét, azzal közösséget nem vállalhat.
FALB ANIKÓ
Jól érzem magam, nem mondhatok semmi rosszat.
HORVÁTH TIBOR
Nem érzem magam a szó valódi értelmében párttagnak. Úgy tapasztalom, hogy a javaslatok nem jutnak el a megfelelő szintre. Így pedig semmi értelme ötleteken törnie a fejét az embernek, többekhez hasonlóan nem értek egyet a munkásőrség fenntartásával, mert minden évben jelentős összeget visz el az államkasszából és az MSZMP-nek sincs joga egy fegyveres testületet fenntartani érdekei védelmében. A manapság tapasztalható egymásnak ellentmondó kijelentések sem az egységet tükrözik számomra.
GYURIS JÁNOSNÉ
Manapság nem könnyű párttagnak lenni. Nehéz meggyőzni a munkatársakat a jelenlegi politikai helyzetben, a kiállás mellett. Akik még most is párttagok vagyunk – mint én is -, bízunk abban, hogy kikerülünk a jelenlegi helyzetből. Ez segít abban, hogy kiálljunk a párt politikája mellett. Személy szerint is ennek a híve vagyok, még ha sok támadás is ér bennünket, amivel most nem egyszer találkozom.
KRÁLIK IVÁN
Elsősorban azért érzem kellemetlenül magam, mert a pártban a bizalom meggyöngült. 1945 óta nem volt olyan vezetője a pártnak, akiről nem derült volna ki valami. (Azt hozzá kell tenni, hogy a pártot a vezetők és a tagok alapján ítélik meg.) Ha a vezetők nem jól dolgoztak, az elvégzett munka sem és a végeredmény sem volt jó. És pont a végeredményekben derülnek ki azok a hiányosságok, amit a pártnak rendesen kellett volna csinálnia. Nincs 1945 óta egy olyan vezető, vezetőtestület, akire azt mondták volna: na, ők jól csinálták! A kellemetlenség az egész dologban az, amit most csinálunk, az tényleg jó-e? Vagy most is valamilyen úton haladunk, de nem tudjuk, hogy jó-e? Amit a mi fiaink fognak mondani rólunk, az jó vélemény lesz-e vagy rossz? Mert mindig azt mondta a párt, hogy amit most csinálunk, az jó. 1945 után kiderült, hogy nem jó 1956-ig. most már kezd kiderülni az. hogy 1957 után sem volt jó – a mai napig. Akkor mi lesz ezután? Ezért érzem kellemetlenül magam.
MÁTÉ JÁNOS
Rossz a közérzetem. Sok minden megváltozott az elmúlt fél év alatt, amit teljesen biztosnak hittünk. Várak inogtak meg és számos kérdésben nem lehet tisztán látni. Engem zavar ez! Zavar az, hogy sokféle véleményt hallani funkcionáriusoktól, melyek egymásnak ellentmondanak. Én a pártban folyó vitákkal egyetértek, de nem értek egyet azzal, hogy politikai bizottsági tagok nem azonos hullámhosszon nyilatkoznak. Ez megzavarja a párttagságon túl a társadalom politikára nyitott tagjait is. Zavar, hogy rendkívül nagy a közömbösség, az áremelések, zavar, hogy .”koncepció”-ról beszélnek mindenben – alkotmánykoncepció, agrárkoncepció -, s ezek mögött nem látok valódi változásokat. Úgy látom, nincs olyan programunk, ami hosszabb távra biztos jövőt ígérne.
KOZA SÁNDOR
Mit mondjak? A gazdaságtól eltekintve jól érzem magam, mert ha elkezdeném sorolni a kifogásaimat, akkor fél napot lehetne vitatkozni. Tehát jól érzem magam.
BATIK JÓZSEFNÉ
Rosszul. Magánemberként és párttagként egyaránt. Rengeteg gondom, problémám van úgy általában mindennel.
BALOGH JÓZSEF nyugdíjas
Többet vártam a májusi pártértekezlettől! Különösen a központi vezetés egy nyelven beszélését. határozottabb kiállását vártam. S őszintén mondva, mint ahogy többeket, úgy engem is felkavart a Pozsgay-nyilatkozat. Mindenki a maga igazát akarja hallani, s itt ejtették kétségbe a tagságot. Mi, akik azokban a zűrzavaros időkben kiálltunk a rendszer mellett, részt vettünk a talpraállításban, bennünket most vajon elismeréssel nyugtáznak vagy netán mi voltunk az ellenforradalmárok? Ezt 30-40 éves párttagság után nehéz megemészteni. Úgy érezzük, hogy most mindent a tagságra akarnak hárítani.
Felmerül az is bennünk, hogy mi, akik akkor vezetők, tisztségviselők voltunk, vajon félre lettünk vezetve a párt központja által? Úgy tűnik. 40 évig félrevezetett kollektívában éltünk. Mi az eszme, a rendszer mellett elköteleztük magunkat, felvetődik az is bennünk, pártszervezeten belül is – talán még nem késő – . hogy a pártnak most egy határozott. erős, konkrét programot kellene megismertetni a tagsággal, hogy ne az a nyugtalanság uralkodjon, ami van. Úgy látjuk, hogy a párt hagyja, hogy az újonan alakult szervezetek, gyülekezetek előbb lépjenek. Nehogy abba a hibába essünk – s ettől félünk!! -, hogy az állam saját maga ellen is harcba száll!
Most. minden balosságtól függetlenül, a józan, paraszti ész is azt diktálja, hogy az erőket nem szétforgácsolni kell, hanem óriási összefogásra van szükség.
KŐVÁRI MÁTYÁS
Sokkal rosszabbul nem, mint eddig. A gyakorlati életben előtérbe kerültek azok a problémák, amik a háttérben eddig is megvoltak. Nyíltabbá váltunk. Ezt szerencsésebb helyzetnek tartom, mint az előbbit, attól függetlenül, hogy ezzel párhuzamosan felszínre kerültek bizonyos politikai erők. amelyeknek a létjogosultságát azért nem lehet tagadni. Amennyiben a jövőben elő tudják segíteni a társadalom továbbfejlődését, akkor én ezt pozitívnak tartom. Komolyabb politizálást fog követelni a jelenlegi és az elkövetkezendő időszak. Azt hiszem, a felelősség kérdése fog most előtérbe kerülni. Tudom, gondolom és vallom, hogy minden behatárolható. A politika formálásának voltak és vannak buktatói, de ezt vállalni kell.
A jelenlegi helyzet egyfajta választó víz, hogy ki hogyan tudja vagy akarja követni ezt a politikát. Véleményem szerint az elmúlt időszakban kialakult egy túl humánus gondolkodás, amit belevittünk a gazdaságba, a politikába és az élet mindenféle területeibe, ez egyik oka, hogy most gyengébb helyzetbe kerültünk.
Szerintem a szóvátétel gyakorlatával – itt ismét utalnék a felelősség kérdésére. bármilyen nehéz is -. szakítani kell, azért, hogy előrébb tudjunk lépni.
KOCSIS ZOLTÁNNÉ
Bizonytalanságban. Régóta vagyok párttag. Igyekeztem mindig aktív lenni, a saját tudásom, erőm szerint cselekedni, mert bíztam benne, hogy célt fogunk érni. Most már nem látok célt. S ez hova fog vezetni? A nagy semmittevéshez! Nem fogja érdekelni az embert semmi, mert csalódott. Hatalmasat. Mi, egyszerű munkásemberek mindig igyekeztünk megtenni a magunkét. Példamutatással, szorgalmas munkával. A legtöbbet vállaltuk. hogy a következő nemzedéknek is jó legyen, s a végén: öregségünkre százszor rosszabb lesz. mint a mostani nyugdíjasoknak.
Így veszti el az ember a pártban való hitét, amelyért pedig mindezek ellenére kitartok. Én nem előnyszerzés miatt léptem be ugyanis a pártba, mint sokan mások.
– K ó tá n y –