Megjelent: 1989. július
Még néhány hét és 50 esztendeje lesz annak, hogy 1939. szeptember 1-én a náci Németország megtámadta Lengyelországot, lőni kezdte a Westerplattét. a Gdansk (Danzig) mellett fekvő kis félszigetet. Kezdetét vette ezzel a második világháború.
A fasizmus elembertelenedett világa – a maga ember és kultúragyűlölő elméletével és gyakorlatával, a világnak a felsőbb és alsóbbrendű fajokra való felosztásával, a szellemi és fizikai terror tömegirtásig fajuló gépezetével – az egész világot pusztulással fenyegette. Hitler Harmadik Birodalma hónapok alatt a kontinens ura lett.
A Szovjetunió megtámadásával, majd az Amerikai Egyesült Államok hadbalépésével a háború ténylegesen világháborúvá vált. Soha a történelemben ilyen hatalmas emberi élet, anyagi érték még nem pusztult el egy háborúban sem. A Japánban ledobott atombomba után – mely véget vetett az öldöklésnek, pusztításnak – döbbent rá a világ, hogy mit jelentett ez. a háború, amikor megkezdődhetett a szomorú, nagyon fájdalmas számvetés!
1945. szeptember 2-án, a Japán elleni győzelem napján a második világháború véget ért. De nem ért véget a sok szenvedés, fájdalom, a több millió halott, az eltűntek, elveszettek, az örökre nyomorékká lettek, az elpusztult családtagok emléke! Mert ezt nem lehet elfelejteni!
Nincs kicsiny hazánknak olyan települése, hol ne siratnák az elveszett édesapát, édesanyát, testvért, rokont, barátot! Jó dolog, hogy ezekre az áldozatokra napjainkban egyre többen és többet gondolunk. Emléktáblákat, emlékoszlopokat állítunk emlékére.
Máriagyűdön is erre gondoltak, amikor néhány ember elhatározta, hogy tenni kellene értük valamit. Többen vannak náluk is, akik a háború áldozatai lettek. Az elhatározást tett követte.
Nagy Sándor, a Schillinger testvérek, Tálas János, a kőbánya dolgozói, az egyházak lelkészei és még sokan mások, elindítottak egy mozgalmat az emlékmű létesítésére. Megmozdult a falu, mindenki tenni akart! Szaporodott közadakozásból a forint, sokan jelentkeztek társadalmi munkára. A Hazafias Népfront felhívására csatlakoztak a társadalmi szervek is, így pl. a tsz, a Kőfaragó Vállalat, a Városi Tanács, a Vár- és Múzeumbaráti Kör.
1989. május 28-án került sor az emlékmű felavatására. A templomokból a híveket a lelkipásztorok vezették a Hősök terére, az ünnepély színhelyére. Nagyon régen énekelhették Máriagyűdön ennyien a Szózatot! A református egyház részéről a lelkésznő mondott imát.
Szem nem maradt szárazon, amikor a márványtáblára vésett neveket felsorolta: Bausz Sándor, Bódi János, Böhönyei Sándor, Csupics Imre, Fábián Sándor, Farkas János, Gugora Péter, Gulyás József, Gyura Gábor, Kormos Károly, Martina József, Schiffni Vilmos, Szrimácz Márk, Szujkó Ferenc, Végh Mihály.
A helybéli plébános beszentelte és megáldotta a tisztelgő emlékművet. A hozzátartozók nevében dr. Túrós Sándor emlékezett. „Meghaltak egy borzasztó nagy emberi gaztett miatt, idegen érdekekért, értelmetlenül vesztették életüket. Értelmetlen haláluk nemcsak saját tragédiájukat jelentette, hanem a családét, a nemzetét is. Nem tudjuk, csak sejtjük, mely táj adott végső nyughelyét nékik. Itt kellett volna leélni életüket a Tenkeshegy lankás oldalán, ezen a kedves, csodálatos Pannon-tájon. De ez az ősi juss nem adatott meg az áldozatoknak! Emlékezni fogunk rájuk, mert csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek!”
15 áldozat, 15 név olvasható a márványtáblán. A hozzátartozók a Himnusz hangjainak közepette helyezték el a kegyelet virágait, koszorúit, az égő gyertyákat.Az emlékmű a szülőföld, a szülőfalu, a hozzátartozók, az egyházak együttes akaratából, anyagi összefogásából épült, szép példáját adva az emberi önbecsülésnek és a közösség összefogásának. Máriagyűd népe bebizonyította, hogy nagyszerű dolgokat tud tenni, ha látja annak célját és értelmét.
Perics Péter