Megjelent: 1989. április
Lapunk 1988. évi 4. számában közreadtunk egy híradást, mely szerint szennyvízszippantást és -szállítást vállaltunk volna magánszemélyek és közületek részére. A hír akkor igaz volt. de rajtunk kívülálló okok miatt a szándékunk meghiúsuit.
A Köznevelés 1988. február 3-i számában glosszát olvashattunk a Piros tintával c. rovatban Gazdagodó művelődési házak? címmel. Írója Reichmesz Ádám több kérdés felvetése mellett, a kultúra jövőjét féltette ettől a vállalkozástól. Ok nélkül.
Nem vagyunk egyedülálló intézmény abban a törekvésünkben, hogy – miközben keressük a kultúraközvetítés, a kultúrateremtés új lehetőségeit – lemondhassunk a nem szakmai jellegű költségek csökkentéséről. Véleményem szerint egy vállalkozás nem „partizánakció”, ha fenntartja önmagát és tehermentesít, ha juttat a gyermekműsorok dotálásához, és az intézmény közösségeinek fenntartásához. A város közművelődése, benne a művelődési központ is sokat változott azóta, mióta a glossza írója felsőfokú könyvtárosi végzettséggel elhagyta a könyvtárosi pályát, majd ezelőtt 8 évvel a népművelői munkából kényszeredett pedagógusi pályára. A változás bemutatására készségesen álltunk volna rendelkezésére. ha legalább egyszer is kereste volna a „jobbító szándékú” társalgás, a közügyek megbeszélésének lehetőségeit.
Pávics János
a művelődési központ igazgatója