Megjelent: 1989. április
Környezetvédelem a BCM ben
..Megöli-e az ember a Földanyát vagy megmenti? Megölheti, ha a növekvő technikai potenciálját rosszul használja. A másik alternatíva, hogy megmenti a Földet, ha túljut az öngyilkos, agresszív ösztönökön, amelyek minden élő teremtményben, így az emberben magában annak áraként jelentkeznek, hogy megkapták a Földanyától az étet ajándékát. Ez az alapvető kérdés áll az ember előtt.”
(Toynbee, 1976.)
Az 1984-ben megjelent Környezetvédelem és környezetminőség Magyarországon c. könyv a levegőkörnyezet állapota c. fejezetében Baranya megye déli részét, a Tenkesalját, valamint Beremend és környékét úgy tünteti fel, mint erősen szennyezett levegőjű tájegységet. A szennyező anyagok (nitrogén-dioxid, por, korom) megléte és a természeti környezet gazdagsága abba a kitüntetett helyzetbe hozta a vidéket, hogy egyszerre „büszkélkedhet” a „regionálisan szennyezett terület” és a „főbb összefüggő üdülőtáj” jelzőkkel.
A BCM Rt. és jogelődje, mint a levegőszennyezés legnagyobb tömegű, de nem kizárólagos kibocsátója, évek óta átgondolt környezetvédelmi programot valósít meg. Az Rt. igazgatója, Óberritter Miklós és Katona Lajos műszaki igazgató készségesen álltak a rendelkezésemre. A beszélgetések tanulságait Katona Lajossál összegeztük.
— Nem szállnék vitába a dél-baranyai régió környezetvédelmi helyzetét értékelő tanulmányokkal – mondta Katona Lajos. – Már csak azért sem, mert a munkámból adódóan többségét magam is ismerem. Az emberekkel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy a cementipart a többség koszos, poros iparágnak könyvelte el. Jól ismerem a hazai gyárak mindegyikét, és vannak ismereteim, élményeim mind a keleti, mind a nyugati gyárakról. Véleményem szerint — amelyet a mérési tapasztalatok is alátámasztanak – a beremendi gyár a környezetszennyezés mértékét tekintve megállja az összehasonlításban a helyét, mind a hazai, mind a külföldi gyárakkal szemben.
A szándékunkat néhány számadattal is szeretném illusztrálni, melyek bemutatják a környezetvédelem érdekében végzett eddigi munkánkat, a törekvéseinket. 1985-től 1988-ig a meglevő gépek, berendezések (filterek, zsákos portalanítók) üzemfenntartási költségeire 70 millió 547 ezer Ft-ot fordítottunk (az éves fenntartási költség 330-350 millió Ft), a technológiai berendezések megújítására pedig 112 millió 222 ezer Ft-ot. Portalanító berendezéseink két legnagyobbikát – az I-es és Il-es nyersvonali elektrofiltereket – az elmúlt években építettük újjá. Törekszünk a helyi porforrások felszámolására is. 1988-ban 2 nagy összegű és környezetvédelmi szempontból is fontos beruházást kezdtünk meg. A klinkerhűtők távozó levegőjének portalanítására, valamint a füstgázok kondicionálására szolgáló hűtőtornyok felújítására, közel 203 millió Ft költséggel. Nélkülözhetetlenné vált ez a lépés, mert az új környezetvé delmi normáknak a meglevő portalanító nem felelt meg, ezért nagyösszegű bírságot kellett fizetnünk. A beruházások mellett havonta környezetvédelmi szemléket tartunk, melynek feladata a további, helyi szennyezőforrások felderítése.
A látványos fejlesztések mellett milyen gondot fordítanak a BCM közvetlen környékének védelmére?
Nemcsak a gépi berendezéseink porolhatnak, hanem számításba kellett vennünk azokat az ún. diffúz porokat is, amelyek a kőbányai robbantásoknál, a Belaz-úton vagy a tárolócsamokokban keletkeznek. Az új környezetvédelmi normák szerint ezekre is bírságot kell fizetnünk. Ennek elkerülésére a múlt évtől kezdve az üzemi utakat locsoltattuk, és új technológiát vezettünk be a tárolókban is. Már most gondolnunk kell az új feladatok megoldására is, ilyenek a nitrogén-oxid, kén-dioxid kibocsátásának csökkentése.
Milyennek ítéli meg a környezetükben működő üzemek környezetvédelmi tevékenységét?
Ennek megtételére nincs jogom, de azt észrevételezem, hogy egy-egy szállítási útvonalon nemcsak a mi járműveink verik fel a port. Együttműködésre törekszünk, ezért az elmúlt évben „szomszédainkkkal” sikerült peren kívül megegyezni a kártérítések ügyében. Idén már nincs szándékunk fizetni a porszennyeződések miatt, mert a terveink szerint a két klinkerhűtő-portalanító csak olyan minimális mértékű port bocsát ki, amely nem károsítja a mezőgazdasági kultúrákat, s így nem válik szükségessé a kártérítés fizetése.
Rendelkezik-e a gyár olyan adatokkal, mérési eredményekkel, melyek a napi tájékozódást segítik?
A KÖJÁL-nál, a környezetvédelmi és más intézeteknél az elmúlt 4 év során 2 millió 302 ezer Ft értékű mérés elvégzését rendeltük meg. Ezek során nemcsak a por, hanem más szennyezőforrások felderítését is elvégeztettük.
Az Rt. szorosan kapcsolódik a Beremend belterületén levő kőbányához, mint nyersanyagbázishoz és úgy is. mint a bányakárok okozójához. Milyen tapasztalataik vannak a bányakárok rendezésével kapcsolatban
A mészkővagyon helyéből adódóan számolni kell azokkal a veszélyekkel, ártalmakkal, melyeket a bánya a környezetére gyakorol. Ilyenek a robbantásokból adódó szeizmikus rezgések épületkárai, a hangrobbanások és a nagyobb robbantásokkor felszálló mészkőpor hatásai. A kártalanításra egy belső igazgatói utasítás vonatkozik, mely kimondja, hogy a rongálódásokat a gyár természetben köteles helyreállítani. A lakosság nagy része nehezen akarja ezt tudomásul venni, és inkább a szakértő által megállapított pénzt szeretné megkapni. Több esetben tapasztaltuk, sejtettük, hogy egyes helyi lakosok már pénzszerzési lehetőségnek is tekintették a bányakárból származó összegeket. Azt gondoljuk, hogy az itt élőknek el kell fogadniuk a BCM és a bánya létét, de úgy, hogy a kölcsönös előnyök érvényesülése kerüljön előtérbe. Ennek elérésében hatékonyabb együttműködésre számítunk a lakosság és a tanács részéről is.
A beremendi nyersanyagbázis véges. Az előzetes tervek szerint 2000 után a Szársomlyó kőkincse is felhasználásra kerül. Milyen elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban, és milyen vizsgálatokat végeztettek el?
A Központi Földtani Hivatal 1987. évi május 8-án ismertette meg velünk azt a leiratot, amely megvizsgálta a beremendi cementgyár hosszútávú kőellátásának helyzetét. A vizsgálat szerint a beremendi hegy – a jelenlegi termelési ütemet feltételezve – csak 2006-2008-ig biztosít megfelelő alapanyagot a gyár számára. A hosszabb távú érdekek azt diktálták, hogy meg kellett nézni: a környéken hol található műre feldolgozható mészkő, s ennek alapján kellett a további feladatokat meghatározni. A kutatás két irányban történt. Az egyik a Tenkescsárda feletti Cser-hegyet célozta meg, a másik pedig a nagyharsányi kővagyon kitermelésének lehetőségét. Az eddigi eredmények azt bizonyítják hogy a kohászati, cukor- és cementgyártási célokra a nagyharsányi alkalmasabb. A Cser-hegyi mészkő dolomitos szennyezettségű, és a kitermelés ellen szól az is, hogy egy új bánya nyitásával végeredményben egy eddigiekben háborítatlan természeti egységet bontanánk meg. A szállítási és egyéb üzemi költségek (kőtörő) nagymértékben megnövelnék a kitermelés kiadásait, s az új bánya nyitása a környék karsztvíz- és hévízkincsét is érinthetné. A jelenleg is művelt harsányi mészkő mellett szól az is, hogy gyárunk a 2 potenciális lelőhely középpontjában van. A felmérések szerint a jelenlegi bányatelek határain belül végzett kitermelés a BCM számára 2064-ig biztosítaná a nyersanyagot. Az itt található 106 millió tonna, műre feldolgozható kő kevésbé szennyezett, gazdaságos lenne a kitermelésre, másrészt pedig a művelési mélység megváltoztatásával nem okoznánk kárt a hegy jelenlegi alakjában, sem a természeti környezetében, és a környék vízrendszerében. Hangsúlyozom: döntés még nem született, de dönteni kellene, hiszen bennünket sürget az idő. Van tehát min gondolkodni a gyárnak. állami hivatalnak, környezetvédő mozgalmaknak. Nekünk mindenképpen az az érdekünk, hogy olyan megoldás szülessen, mely figyelembe vesz minden fontos körülményt, s amely biztosítja gyárunk számára a gazdaságos, hatékonytermelés feltételeit. Elhatározott szándékunk az, hogy folytatjuk a környezetvédelmi programokat – gondolom, ez a szándék tükröződik az eddig elhangzottakban is —, ezzel is azokat a közös pontokat szeretnénk erősíteni, melyek nem elválasztanak bennünket a környezetünktől, lakosságtól, természettől, hanem összekötnek és a közös érdeket fejezik ki.
Köszönöm a beszélgetést.
Cs. F.
,,Manapság nem az a probléma, hogy meghalt-e az Isten. Inkább az, hogy megszületik-e az ember. Mindig alkothatunk isteneket a mi hasonlatosságunkra. Itt az ideje, hogy kinyilvánítsuk: vége a Dolgok korának. A Hősök Kora, akárcsak az az Istenek Kora, elmúlt. Itt az ideje, hogy az Ember Kora kezdődjék.”(Gross in Ewald)