Megjelent: 1989 április
„Budapest felszabadítása után a németeknek már nem állott erő rendelkezésére, hogy a szovjet hadsereg fő támadási irányát ellensúlyozni tudják, ezért a német hadvezető ség olyan támadási tervet dolgozott ki, amelytől remélte, hogy a Berlinre nyomást gyakorló szovjet erőkből átcsoportosítást kényszeríthet ki. A német átcsoportosítá sokból a szovjet főparancsnokság előtt március elejére világossá vált, hogy az ellenség a Balaton körzetében a 3. Ukrán Front csapatait akarja szétzúzni.”
(Tóth Sándor: A szovjet hadsereg felszabadító harcai Magyarországon)
Helyzetkép 1945 márciusában
A Dráva deli partján az „E ” hadseregcsoport 8 gyaloghadosztálya készült a csapásra. A 3. Ukrán Front parancsnokságának megbízható értesülései voltak az ellentámadás megindulásáról. A jugoszláv hadsereg vezérkara is értesítette e törzsparancsnokságot. hogy az ellenség Donji Miholjac körzetéből északi irányú támadást készít elő. Ellenlépésként március 3-án a Petőfi partizánbrigádot átcsoportosították Beremend-Bolmány környékére, hogy a bolgár hadsereg egy részét leváltsa. (Halászné Ivanova Anna: Egy partizán visszaemlékezése)
A partizánokon kívül az előkészületekbe a polgári lakosságot is bevonták. Március 5-én minden 17-60 éves korú férfit. 18-45 éves nőt felszólítottak, hogy ásóval, kapával, lapáttal jelenjen meg a védelmi vonal kialakításánál. A várható harcok miatt a lakosság félelme növekedett. Ehhez a különböző hirdetések is hozzájárultak. Dobolás útján mindenkit értesítettek, hogy „kémgyanús személyeknek ne adjanak szállást, kémgyanús egyént ne rejtegessenek, mert az orosz városparancsnok a legnagyobb megtorló intézkedéseket teszi folyamatba. Akinek kémgyanús személyről tudomása van. a csendőrségen, rendőrségen jelentse. Aki őket védi, családját kiírtják.” Elrendelték a fényképezőgépek kötelező beszolgáltatását. Az ellentámadás március 5-én késő éjjel kezdődött, a német hadosztály egységei – feltehetően árulás következtében – bolgár egyenruhában könnyűszerrel átjutottak a Dráván. (Nagy Sándorné: Baranyai partizánharcok és ezek társadalmi feltételei)
Az átkelt német egységek a Barbaracsatorna és a Tapolca-patak területén véres összecsapásba kerültek a partizánokkal. A csaknem ötszörös túlerővel szemben nem tudták megtartani az Új Bezdán, Beremend, Bolmány közötti útvonalat. A súlyos harcok során a Petőfi partizánbrigád csaknem teljesen elvérzett. A másik támadási ponton a 104. és 297. német gyaloghadosztály „váratlanul”, minden tüzérségi előkészítés nélkül kelt át a Dráván Donji-Miholjac-nál és megrohamozta a bolgár hadsereg csapatait. A helyzet egyre súlyosbodott, óriási emberáldozatba került a bolgároknak. A németek Harkány-Matty-Siklós vonaláig törtek előre. Az orosz városparancsnokság igyekezett nyugtatni a lakosságot. Az emberek féltek, gyermekeiket sem merték iskolába engedni. „Kétértelmű” megnyugtató felhívást doboltatott ki az elöljáróság. „Felhívja az elöljáróság a szülők figyelmét arra, hogy gyermekeiket az iskolából vissza ne tartsák. A városparancsnokság közlése szerint komoly veszély nincs, így a gyermekek iskolába járhatnak, s a szülőknek aggodalomra oka nem lehet. Aki a felhívás értelmében iskolából elmarad, szigorúan meg lesz büntetve.” Növelte a pánikot és a feszültséget, hogy a Dráva menti falvakból a lakosságot a környező falvakba és Siklósra telepítették. Voltak, akik nem hagyták el házaikat, ők a rendkívüli harcok alatt életüket vesztették. (Adatok: Drávaszaboles 99%-ban. Drávapalkonya 100 % -ban. Drávacsehi 80%-ban elpusztult.) A súlyos helyzet miatt a frontparancsnok Artyusenko vezérőrnagyot bízta meg, hogy számolja fel a német hídfőket. Március 9-én érkeztek meg és iszonyú erejű támadást indítottak a hídfők ellen, a Tenkes oldalába telepített Katyusák (rakéta sorozatvető) segítségével. A nagyon súlyos harcokban lépésről lépésre szorították vissza a németeket. A harcok alatt a súlyos sebesültek száma rendkívüli módon megnövekedett, katonai kórháznak kellett berendezni több épületet, ahova a község asszonyai felváltva jártak a sebesülteket ellátni. Nagyon sok volt a halott. Temetőink tele voltak ismert és ismeretlen nemzetiségű áldozatokkal, sírokkal. Március 15-én a németek erős tüzérségi tűzzel új csapatokat próbáltak a folyón átdobni, de ez már nem sikerült, és március 19-én a nagy emberáldozatokat követelő áttörés meghiúsult
Siklós határáig értek el a harcok, de a szenvedés mindenkinek kijutott, ezért volt nagy dolog, hogy április 4-én az egész ország felszabadult, de mindenki azt az egyszerű, de mégis régóta várt dobolást várta. Május 9-én ez bekövetkezett : „Értesíti az elöljáróság a község lakosságát, hogy a helybeli orosz parancsnokság értesítése szerint a németek a fegyvert letették… és így a háború megszűnt.„
In eternum amen.
Mecseki József