Ki védi meg a termelő érdekeit? – Már csak a nevében történelmi borvidék?
Megjelent: 1988. október
„A város északi részén húzódó hegylánc rövid 7-8 évvel ezelőtt még a hegy tetejéig, a fák és cserjékig nemes szőlőfajtákkal volt beültetve, mely csak úgy öntötte a bort Svájcnak, Franciaországnak stb, no meg nekünk, siklósiaknak is. Lakosaink elszegényedését nagyban előmozdítja a szőlő kipusztulása, mert ez volt ez ideig nemcsak jövedelmi forrása, hanem a szegényebb népnek kenyere is. A közelmúlt években kitüntetést nyert a siklósi finom bor az országos és világkiállításokon: Budapesten, Pécsett, Bécsben, Párizsban, Madridban, Münchenben, Barcelonában, Philadelphiában stb. (Különösen Jancsics Sándor nagytermelőnk európai hírre emelte.) Mindezen dicsőségnek és a siklósi boroknak vége leend egy-két év múlva.”
Mielőtt még bárki megvádolna küIönleges látnoki képességekkel, gyorsan hozzá kell tennem: a fentiek 1901-ben íródtak Rédei Károly tollából. a Siklós jelene című munkájában.
Hogy miért választotta bevezetesüI ezt a részletet? Egyszerű a magyarázatom. A 87 évvel ezelőtti helyzet és a mai állapotok feltűnő rokonságot és néhány vonatkozásban azonosságot mutatnak.
Igaz, eleink fájdalmát, Rédei úr kifakadását nem a termelői kedv lelohasztása, a piacnélküliség okozta. hanem az akkor pusztító, megfékezhetetlen filoxéravész. A ma szőlősgazdájának nem a kártevők leküzdése okozza a legnagyobb fejfájást, gondot, hanem az, hogy mi lesz a termésével, ki veszi át a borát, megtérul-e az a költség, amely vegyszerben, műtrágyában és munkában szőlőjében, borában benne van.
Persze nem lenne jelenleg ez akkora gond, Ha a termelő a bevezetőben említett, idézett országokban tudhatná a „finom siklósi borát”. Azt hiszem, ettól az optimális, szívderítő képtől nagyon messze vagyunk, a világkiállításokon nyert díjaktól pedig igen-igen távol. Gyanítom, hogy nem a termelő hibájából.
Hiszen a termelő azt termel, olyan minőséget, arnilyent az átvevők elvárnak tőle, illetőleg átvesznek. S, ha nem volt fontos a származás, a helyhez, a történelmi borvidékhez való fajtabeli kötődés; úgy előbb-utóbb a minőség, mint követelmény bevonul a házi bormúzeumokba és a családi vagy ünnepi alkalmakra tartogatott kishordókba. Persze ez a kép nem általánosítható, mert szerencsére vannak, és mindig lesznek olyanok. akiknek a bor nevet, rangot, minőséget jelentett, jelent. Mindenesetre ahhoz, hogy a tájjellegű minőségi siklósi bor kitörjön ebből a kényszerfogságból, mindenkinek változtatnia kell. Termelőnek, átvevőnek, a forgalmazói és kereskedelmi monopóliumot élvező szervezeteknek egyaránt.
A kérdés, persze jobbára az, hogy ki tud jobban élni, vagy visszaélni a helyzetével, ki milyen stratégiát, netán rövidtávú előnyt tud nyerni ebből. Amkor a siklósi üzletek, vendéglátóhelyek borkínálatát néztem, s ez alapján akartam megválaszolni ezt a kérdést, igencsak vegyes érzelmeim voltak. Hiszen átlagban 20 fajta bor közül 1, azaz egy volt a siklósi (az olaszrizling). Melyet a borkombinát palackozott, A kínálat többi része pedig bemutatja hazánk történelmi vagy nem történelmi borvidékeinek kínálatát.
a minőségi boroktól kezdve a ,.vödrös”, vagy asztali borokig. Arról csak mellékesen szólok, hogy a város egyetlen borozójában csak villányi vagy más helyekről (Bóly) származó borokat lehet kapni. Tehát ez a „gyorsfotó” azt sugallja. hogy minóségi borról ezen a tájon – egy kivételével – nem beszélhetünk, vagy a kereskedőkben van a hiba. Ha ez igaz, vagy csak a fele, rögtön ismét csak kérdés jut eszembe: Miért? A lehetséges válaszok egy részét már érintettem.
Nézzük a többit! A palackozott bor (siklósi olaszrizling) ára 10-14-szerese a szőlőért, borért kapott 8 vagy 14 torintos árnak. Miféle csoda vagy varázsütés tette az olcsón felvásárolt szőlőt, bort ilyen drágává?
Milyen bor készült a tavaly behozott idegen szőlőkból (a cél a mustsűrítmény készítése volt). Mert egy minőségi boron sem láttam azt a feliratot, hogy CCCP, vagy Bulgarian szőlő adalékkal készült.
Vagy nálunk nincs olyan termés, mely lehetővé tenné a garantált minőség megjelentetését a piacon? Egyoldalú. csak a termelő oldaláról felvetett kérdésekről van szó, vagy talán többről? Nézzük tovább! Lassan ismét tanuljuk a piac (farkas)törvényeit. Léteznek adók, árrések, nagyker-, kiskerár, szabályok, bortörvény. Mindezeket a monopolizált helyzetbe hozott vállalatok érvényesíteni tudják a piacon, de elsősorban a termelőkkel szemben.
De hogy érvényesítse, érvényesítheti a termelő a saját költségeit a monopoliummal szemben, amikor a szőlőjéért, boráért kapott (?) pénz nem fedezi a vegyszerek, műtrágya, gépek, üzemanyag rohamosan növekvő árait? Hogy érvényesül a munka az átvételi árban? (Tudom, a kistermelő ezt nem számolja, de beleszámolja az előállító, forgalmazó a palackozott bor árába.) A piac törvényei, véleményem szerint, mindenkire egyaránt érvényesek, nem attól függnek, hogy ki milyen nagyságot képvisel. vagy mennyire kiszolgáltatott. Elintézhetnénk a kérdéssort a szokásos „panelszövegekkel” is: „Nehéz a helyzet, ezt meg kell érteni, de megpróbáljuk. Pang a piac, nincs vásárló. Visszamondták a megrendeléseket” stb. Talán elfogadható lenne a válasz akkor, ha nem jelentene ilyen sok család számára fontos jövedelemkiegészítést a szőlőtermelés. A magántermelő a piac igényeire válaszolni fog azzal, hogy nem termel, s akkor a kör bezárul. Kérdés, hogy ez kinek jó? A családoknak semmiképp. A kereskedőnek? Túlkínálat van, nincs piac. A bormonopóliumnak? Egy gonddal kevesebb! Hát akkor kinek? Mi lesz a sorsa a borvidéknek? Fel lehet támasztani a jó minőségú siklósi bor iránti keresletet?
De hogy érvényesítse, érvényesítheti a termelő a saját költségeit a monopoliummal szemben, amikor a szőlőjéért, boráért kapott (?) pénz nem fedezi a vegyszerek, műtrágya, gépek, üzemanyag rohamosan növekvő árait? Hogy érvényesül a munka az átvételi árban? (Tudom, a kistermelő ezt nem számolja, de beleszámolja az előállító, forgalmazó a palackozott bor árába.) A piac törvényei, véleményem szerint, mindenkire egyaránt érvényesek, nem attól függnek, hogy ki milyen nagyságot képvisel. vagy mennyire kiszolgáltatott. Elintézhetnénk a kérdéssort a szokásos „panelszövegekkel” is: „Nehéz a helyzet, ezt meg kell érteni, de megpróbáljuk. Pang a piac, nincs vásárló. Visszamondták a megrendeléseket” stb. Talán elfogadható lenne a válasz akkor, ha nem jelentene ilyen sok család számára fontos jóvedelemkiegészítést a szőlőtermelés. A magántermelő a piac igényeire válaszolni fog azzal, hogy nem termel, s akkor a kör bezárul. Kérdés, hogy ez kinek jó? A családoknak semmiképp. A kereskedőnek? Túlkínálat van, nincs piac. A bormonopóliumnak? Egy gonddal kevesebb! Hát akkor kinek? Mi lesz a sorsa a borvidéknek? Fel lehet támasztani a jó minőségú siklósi bor iránti keresletet?
Áfész szőlőtermelő szakcsoportja már elindított egy folyamatot a helyi érdekek védelmére. A szakcsoport elnöke Bender József erről így beszélt:
– A történelmi borvidék és a helyi gazdák érdekeinek védelmére én csak egy lehetőséget látok, mégpedig a palackozást és a végterméknek a közvetlen forgalmazását.
Ez azt jelenti, hogy ki kell hagyni a nagykereskedelmet, és a kiskereskedőnek közvetlenül kell szállítani. Úgy látom, hogy a minőség védelme érdekében is csak ez a lehetóségünk, mert a kombinát erre alkalmatlan és nincs arra módunk, hogy ennyi fajtával foglalkozzanak. Nem hivatottak arra. amiért tulajdonképpen itt vannak a területünkön, hiszen fő feladatuk az lehetne, hogy a történelmi borvidéken a borokat összegyűjtsék, és Siklós néven forgalmazzák. De nem ezt csinálják. A szakcsoportnak vannak ilyen tervei, és nagyon komoly tárgyalásokat folytatunk ez ügyben. Jelenleg a valutahiány jelenti a legnagyobb akadályát annak, hogy a borpalackozó, címkéző gépet – kb. 2300 márkáért – megvásároljuk, de nem mondunk le a megszerzéséről, akár lízing formájában is vállaljuk a gép működtetését. Ehhez nagyon fontos megteremteni azt, hogy a minőségi bor még minőségibb legyen, tehát ne a mennyiség legyen a döntő, hanem a leadott bor jellege, kiváló tulajdonsága. Úgy látom,, hogy ennek a vidéknek – Villánytól Hegyszentmártonig – vannak és lehetnek olyan jó borai, melyeket érdemes forgalmazni. Ezt úgy gondoljuk, hogy a szakcsoport végezné a piackutatást is, az ügyek bonyolítását is, Természetesen pénzért, hogy fenn tartsa magát, de a termelőnek kell vállalnia,hogy a palackokba azonos jó minőség kerül. Még most is lehetne piacot találni a jó boroknak, bár hozzá kell tennem, hogy találkoztam olyan borral is, melyet nem ittam meg, de ilyennel eleve nem is foglalkozunk.
Nagyon jó lenne, ha az üzletekben minél hamarabb megismerhetnék a vásárlók a palackozott siklósi termelői borokat, mert ezáltal a gazdának is nagyobb haszna maradna, és a vásárló is biztosan azt a minőséget kapná a pénzéért, amire számít, s nem érné kellemetlen meglepetés otthon a palack megnyitásakor.
Hogy miért foglalkozunk ezekkel a dolgokkal?
Azért, mert úgy látom, hogy ha nem vesszük a kezünkbe saját sorsunkat, úgy nemcsak a munkánk értékelődik le mégjobban a piacon, hanem a siklósi bor is jóvátehetetlenül eltűnik.
Hiszen olyan helyzet alakult ki, hogy nekünk az alföldi borgazdaságokkal kell szerződni, akkor, amikor helyileg egy kombinát feladata lehetne a szőlő és a bor tisztességes áron történő felvásárlása, a helyi borkultúra ápolása, a történelmi borvidék hagyományainak megőrzése – fejezte be gondolatait Bender József
Azt hiszem, ha kissé nehezen is megy, majd le kell számolnia valamennyi bortermelőnek egy illúzióval: nem a mennyiség, hanem a termék minősége fogja eldönteni a piacképességet. Másrészt -mint ahogy erre már Kiskőrösön van példa – az embereknek ahhoz, hogy legyen beleszólásuk a dolgok alakulásába, szövetkezniük kell egymással, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe a monopóliumokkal, kereskedőkkel, rövid távú érdekeket képviselőkkel szemben. Hiszen a vidék rangját, a történelmi borvidék jelzőt, csak munkával, együttes cselekvéssel lehet megtartani, újjáéleszteni. Mindenki boldogulására.
Kajzer