A régi és az új edző szemével

Megjelent: 1989. augusztus

Városunk NB III-as labdarúgócsapata az őszi botladozás után magára találva az 1988/89-es bajnoki évet a 7. helyen zárta, rácáfolva ezzel azokra, akik már előre eltemették a csapatot, az edzőt, az egyesületet, Berkecz Józsefet, a volt edzőt az elmúlt év tapasztalatairól, Amigya Pált, az új edzőt pedig a terveiről, elképzeléseiről kérdeztem.

BERKECZ JÓZSEF

• Milyen tervei, elképzelései voltak, ezekből mit sikerült megvalósítani?
  

Nem volt könnyű tervezni annak ismeretében, hogy az elmúlt nyáron több játékos eltávozott a csapatból, s a pótlá­sukra viszont nem tudtunk igazolni senkit. Így aztán a legvégső célként a 9-10. hely elérését jelölte meg a vezetőség oly módon, hogy menetközben kerüljön sor a tehetségesebb ifjúsági játékosok kipró­bálására, az első csapatba történő beépí­tésre. Nagyon fontos volt a megfelelő morál kialakítása, a csapategység megteremtése. annak érdekében, hogy ezeket a célokat elérjük. Úgy vélem, a főbb elképzeléseket megvalósítottuk, a csapat a 7. helyen zárta a bajnokságot, több fiatal került kipróbálásra, s közülük néhányan rendszeresen játszottak az első csapatban. Mindez nem jelenti azt, hogy mindennel elégedett volnék, de ha a korábbi évek helyezéseit veszem, akkor mindenképpen elismerésre méltó ez az eredmény. Növelte gondjainkat, hogy menetközben két játékos (Kolompár Kálmán és Szabó György) eltávozott tőlünk, de szerencsénkre Sztojka Ferenc és Hétrétéi Tibor pótolni tudta őket. Sajnos Hétrétéi nagyon hamar megsérült és később már nem számíthattunk a játékára. A fiatalok beépítése a megfelelő ütemben történt, a helyüket azonban nem tudták állandó­sítani a csapatban a rutintalanságuk, fizikai és pszichikai felkészületlenségük miatt. Nagyon sokat jelentett, hogy a csapategység, a közösségi szellem megváltozott, amely alapja volt a sikeres szereplésnek.

Mely játékosok teljesítményével volt elégedett?

Induláskor a sikéres rajtot követő­ en a csapat hullámvölgybe került, ezen átsegített bennünket góljaival Sztojka Ferenc, valamint Hétrétéi Tibor a tapasztalatával, akarásával. Az őszi fordulókban kiemelkedő teljesítményt nyújtott Kolompár Kálmán és nagyon jó benyomást keltett Weinert Zsolt is a fiatalabb generáció közül. Mellettük Kovács József és Mim Ede volt az, aki huzamosabb időn keresztül állandósítani tudta a formáját. A sikeres téli felkészítést követően a tavasz nagyon jól kezdődött az eredmények szempontjából. A jó sorozatot sajnos az utolsó két mérkőzés eredménye alaposan lerontotta. A tavaszi mérkőzések során már több játékosról mondhatom el. hogy felnőtt a feladatokhoz. Jó teljesítményt nyújtott Hál, Kovács, Kapitány, Rózmer és nem okozott csalódást Szőke Tamás és Vezér sem. A többiek teljesítménye hullámzó volt. a fiatalok közül többszörös játéklehetősé­ get kapott Fodor József, Hongrácz Tibor, Schweiszgut László, Gellén Antal, Keresztes Zsolt, Szabó Csaba és Bircsák Gyula. Ezek a játékosok a későbbiekben (remélve szorgalmukat és kitartásukat) rutinnal felfegyverkezve az egyesület és csapat hasznos tagjaivá válhatnak.

Milyen volt a kapcsolata az egyesü­let vezetőivel, edzőivel? Miben látja az előrelépés lehetőségét?

A munkakapcsolatom, úgy hiszem, mind a vezetőkkel és az utánpótlás-edzőkkel jó volt. Ami az előrelépést jelenti, elsősorban az anyagi és egyéb feltételek javítására gondolok, valamint arra, hogy olyan távlati elképzelést kell kidolgozni, melyben meghatározható, hogy milyen módszerekkel, milyen eredményt akar az egyesület elérni. Az edddigieknél sokkal több figyelmet kellene fordítani az utánpótlásra. megbecsülésükre.

Milyen tervei vannak?

A szerződésem június 30-án lejárt, az egyesület nem hosszabbította meg, mert a felsőbb hatóság összeegyeztethetetlennek tartja az edzősködést a jelenlegi beosztásommal. A magam részéről ismételten csak gratulálni tudok a csapatnak az elért eredményhez és kívánom nekik, hogy a jövőben is hasonló hozáállással dolgozzanak és érjenek el sikereket. A 24. órában kezdődött el az egyesületnél az a folyamat, melyet korábban már meg kellett volna kezdeni. Ezen az úton kell haladni, mert az utánpótlásra való építés távlatokban mindenképpen megtérül.

AMIGYA PÁL

Elöljáróban hozzátenném, hogy a volt edző nagyon jó barátom volt és jelenleg is az. Több, mint 20 éve ismerem, még abból az időből, amikor Sellyén futballozott. Magamról csak annyit, hogy 1951. október 4-én születtem Szentborbáson, az eddigi éveimet Sellyén töltöttem el. Középiskolai végzettségem van, munkahelyem a Sellyei Víztársulat, ahol munkavédelmi vezető a beosztásom. Labdarúgóként a Sellye csapatában játszottam, mind az NB II-ben, mind az NB III-ban. Kétszer adódott volna lehetőség az elmenetelemre, egyszer Rónai hívott a PVSK-ba, de akkor úgy láttam, hogy az egzisztenciális lehetőségeim jobbak Sellyén. Abban az időben alakult ki nálunk az ún. „szuper” csapat, ahol olyan játékosok játszottak, mint Szabadi, Hosszú, Varga stb.

Már korán, tudatosan készültem az edzői pályára, először még játékosként elvégeztem a segédedzői tanfolyamot, majd sikerült bekerülnöm a belgrádi egyetem testnevelési karára, ahol labdarúgó szakedzői diplomát szereztem 1985-ben. Gyakorlatilag ettől az időszaktól kezdve irányítottam a Sellye gárdáját, azt bizonyára tudják a DN-ből, hogy milyen körülmények között. Gyakorlatilag én voltam az egyesület mindenese, gyú­rója. edzője, szakosztályvezetője, így a szakmai munkára csak 10%-nyi időm maradt. Remélem, hogy Siklóson nem kell majd ilyen feladatokat ellátnom. A céljaimról, elképzeléseimről korai volna beszélni. hiszen még csak az első edzésen vagyunk túl. Annyit mindenesetre már sikerült megállapítanom, hogy jó szellemű, hajtós társaság van, amelyből olyan támadó szellemű csapatot szeretnék kialakítani, amely nagyobb eredményekre is képes. Remélem, hogy az elképzelésem a siklósi szurkolók körében is helyeslésre talál.

Koller Zoltán