Megjelent: 1989. június
Lovász János jelenleg a Siklósi Tenkes SE ifjúsági csapatának az edzője. 1968 óta foglalkozik gyerekekkel. Már fiatal korában Siklóson kezdett el futballozni, végigjárva a „szamárlétrát”, 18 évesen már első csapatban játszott. 1969-ig, közel egy évtizeden keresztül a csapat stabil tagja volt. A labdarúgó pályafutása befejezése után az ifjúsági csapatnál edzősködött, majd az NB lll-ban pályaedző. Két év eltelte után ismét az ificsapat következett. Csapatai eddig 4 alkalommal nyertek bajnokságot, s több alkalommal végeztek dobogós helyen. Munkájának és eredményeinek elismerése, hogy megbízták a Baranya megyei ifjúsági válogatott edzői teendőivel is.
Az elmúlt években, évtizedekben igen sok tehetséges gyereket sikerült a labdarúgás számára megnyerni, s az. a meggyőződésem, hogy jelenleg nagyobb törődéssel és odafigyeléssel sokkal több fiatal kerülhet az első csapatba, mint korábban. Munkám során igyekeztem arra törekedni, hogy a hozzám kerülő játékosok érezzék, hogy fontosak a sport számára, s van előttük mindig megfelelő perspektíva. Ügy hiszem ezért, hogy a sorsukat nem a kényszerhelyzeteknek kell eldöntenie, hanem a bennük rejlő lehetőségnek, tehetségnek, akaraterőnek. A körülményeink a gazdasági helyzetet nézve aránylag megfelelőek, de erről szívesebben hallanám az egyesület elnökét nyilatkozni. A csapat belső viszonyaival kapcsolatban talán a legilletékesebb válaszadó a csapatkapitány.
Pongrác: Tibor az alábbiakkal egészítette ki edzője gondolatait:
Véleményem szerint Siklóson jobban oda kéne figyelni az utánpótlásra, ez annyit jelent, hogy a tehetségesebb játékosokat korábban be kellene építeni az. első csapatba. Persze az odafigyelés azt is jelenti, hogy a felkészüléshez biztosítani kellene a legalapvetőbb feltételeket. pl. cipő. felszerelés stb. Az öltözőnk állapota például katasztrofális, a menynyezet beázik. rogyadozik, a leszakadás határán van. Nyugodtan ki lehetne tenni egy táblát, hogy Életveszélyes! Mindezek ellenére a csapatban jó hangulat van és nagyon bízunk abban, hogy megnyerjük az ifibajnokságot. A játékosok nevében ígérem, hogy ezért a célért mindent megteszünk. s kérjük a szurkolókat, hogy ennek elérésében segítsenek bennünket. A csapat egyik oszlopos tagja a kapusunk Keresztes Attila, aki több alkalommal már az első csapatban is bizonyította tehetségét, s azt, hogy lehet mindig rá számítani. A védelem az utóbbi időben ingadozva, de általában jól ellátja a feladatát (Rendes István, Gellén Antal, Pongrácz Tibor, Kobelák Zsolt). A középpálya a csapat szíve, amely mindig új színt tud hozni a játékunkba. (Szabó Csaba, Lovascher István, Mogyorósi Bertalan, Csernyánszky Zsolt). Elöl két csatárral (Bircsák Gyula, Pazaurek János) játszunk, mindketten gólveszélyesek. Az eddigi eredményeink elérésében sokat köszönhetünk edzőnknek, a tartalékoknak és az alkalmanként felkerült serdülőjátékosoknak
Az edző és játékos gondolatai megszívlelendők mindannyiunk számára. Az első, segítő szándékú intézkedés már azóta megtörtént a vezetőség részéről, ugyanis a bajnokságra esélyes csapatot pályakímélésre hivatkozva a játékra szinte alkalmatlan salakos pályára küldték a Dunatöldvár elleni mérkőzés alkalmával. Elvégre az utánpótlást nevelni kell és tudomásul kell venni, hogy a füves pálya használata az első csapat joga. Ennek ellenére a csapat ismét bizonyította, hogy nincs számára akadály, mert magabiztos játékkal 5-1 arányú győzelmet aratott. A gólokat Bircsák 2. Csernyánszky, Kulcsár és Szabó Cs. szerezték.
így tovább!…
A gondolatokat lejegyezte:
Koller Zoltán