Megjelent: 1989. június
Történt egyszer, hogy a zeneiskola igazgatója és tanárai elhatározták: adnak egy műsort a zeneiskolás növendékek a művelődési központban, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a még zenét nem tanuló gyerekek is megismerhessék a hangszereket és a hangszeres játék örömeit, ha ily módon erre kedvet kapnak.
Első lépésként igazgatói értekezleten jelentette be a zeneiskola vezetője ebbéli szándékát, mondván: a pontos időpontról később tájékoztatja az általános iskolákat. A bejelentést senki nem kifogásolta.
A terveket hamarosan tettek követték. Telefonok az iskolákba: az igazgatók hirdessék ki, hogy május 5-én fél 3-ra a napközis tanárok kísérjék el az alsó tagozatos osztályokat a művelődési házba „beiskolázó” hangversenyre. Mivel a három általános iskola alsó tagozatára több, mint 600 gyerek jár és egyszerre nem férnek be a nagyterembe, ezért fél 4 órakor is lesz egy előadás. Akarom mondani: így szólt a terv. (Időközben kiderült, hogy a Hajdú I. úti iskolában ezen a napon nincs is tanítás.)
Elérkezett az ominózus nap. Délután fél 3 és a művelődési központ nagytermében csak az a 8-9 óvodás gyerek ült, akit a zeneiskola tanára odakísért. Nekik egy rövidített műsort mutattak be. A fél négyes előadásra már el is jött a Kossuth téri iskolából 2-3 csoport, kb. 40 gyerek.
Joggal kérdezték a fúvószenekar felnőtt tagjai: „Ezért kértetek ki bennünket a munkahelyekről?”
Eddig a tények.
S hogy mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy szervezni is tudni kell… Telefonon vagy személyes megkereséssel?! Ugyan kérem! Hivatalos, iktatott levélben, aminek nyoma marad, hiszen a szó elszáll…
Egy pillanatig sem gondolhatunk olyasmire, hogy a pedagógusok érdektelensége vagy netán kényelmi okok miatt nem vitték el a gyerekeket, hiszen minden iskolaigazgatónak és tanárnak az a nézete, hogy a gyerekeknek joga és szüksége van a kulturális táplálékra: mozira és zenére is. Meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy mindent megismerjenek a világból, ami szép és értelmes. A városnak és az iskoláknak szüksége van a fúvószenekarra is (pl. úttörőavatás). Szóval ilyeneket és ehhez hasonlókat kell, hogy gondoljanak a pedagógusok is. Remélem…Csak hát kérem, a sok elfoglaltság és a túlterheltség. Májusban egyébként is zsúfoltabb a program. Sok a gond! Ezért kell írásban, pecséttel ellátva, aranykeretes meghívókat küldeni az iskolákba.
Majd legközelebb…
Gölle Gézáné