Megjelent: 1988. december
Évszázados épület, Siklós nevezetessége. Mi az? Feltehetően erre a kérdésre az ország bármely részén ugyanazt a választ adnák: a vár. Nem véletlenül ez, hiszen régóta városunk jelképe a hajdani erődítmény. Akár Villány, akár Pécs-Harkány felől közelít az utazó, szinte az első amit városunkból megláthat és friss szemmel biztosan sokan mondják: Milyen nagy, milyen látványos! No igen, messziről. A tatárjárás után elkezdett építkezés évszázadokra biztos menedéket teremtett a várkastély gazdáinak. Nem is akármilyen évszázadokra, hisz igen vérzivataros időket éltak meg a falak. Ostromolta török. jobbágyfelkelő, uralta sok híres nemesi család. Túlélte a török utáni idők várrombolását, túl az országot-világot feldúló világháborúkat. A pusztításokat pedig lassan mindig rendbehozták. Tehették – a vár körüli uradalom (is) hozott pénzt, volt miből befoltozni a tetők, falak réseit. No és ma? – kérdezhetné a kedves olvasó. Ma kié a vár, ki a gazdája?
Napjainkban városunk „ékének” gondozója, fenntartója a Mecsek Tourist. Az idegentorgalmi hivatal üzemelteti a szállót, adja ki szerződésbe az éttermet. Egyúttal a vár állagának megőrzését is ellátja, karöltve az Országos Műemléki Felügyelőséggel, a Megyei Tanáccsal, a Siklósi Városi Tanáccsal. Tehát úgy tűnik, egy kézben folynak össze az állami támogatások, a működési bevételek. Erről talán ejtsünk szót később, induljunk képzeletbeli sétára a vár körül.
A távolról a Várdombot fenségesen uraló épülettömb a falak tövéből nézve felfedi öregkori szépséghibáit. A középkorban városhatárként is funkcionáló külső falnak néhol csak maradványait leljük, máshol az egyszerű telekhatár szerepét játssza. Igaz, erről az ott lakók talán megjegyeznék: milyen telekhatár az, amely időnként ledőlést sejtető közáport hullat a kertre?
Korábban idegenforgalmi jelentősége volt az északi falnak, mára senkinek sem kelti fel az érdeklődését. Az 1970 táján még ép gyilokjárókbóI a falba épített – és ezáltal stabilabb – gerendák „csontvázai” még láthatók, de nem járhatók. Szorgos turisták, fürge kezű helybeli házépitők fosztották meg őket deszkázatuktól. Mindenesetre ugyanúgy ebek harmincadjára kerültek, mint az Ágyútorony lépcsői, amelyet a látogatónak csak némi artistatudás birtokában érdemes felkeresni. Ugyanis a deszkagyűjtők itt szerencsére alul kezdték munkájukat, így ők sem tudtak tovább rombolni a korábban gondosan megépített feljárón.
Azért néhány látogató akad, amit szemét, csikkek, ürülék tanúsít. Nem vagyok biztos abban, hogy a műemlék csodálata vonzza őket ide… Szóval nagyon csata utáni a kép, ha az északi falat nézzük. (Bár felmerült bennem az is: mit nézne az, aki innen ismerkedne városunkkal? Sok gazt és a közeli autószerelőműhely udvaráról felszálló koromfekete füstöt, amit az égő autógumik bocsátanak ki az „ózondús” siklósi levegőbe)
De hagyjuk most a külső részeket. Ha hagytuk elpusztulni a gondosan renovált
gyilokjárót, hát hagytuk. Ez nem kőolajvezeték, tízmilliárdokért, feleslegesen megépített bánya. Ha azért nem csuktak senkit börtönbe. ezért pláne nem fognak
Vizsgáljuk meg a belső várövet, ott mit láthat az, aki képet akar alkotni e híres műemlékről?
A cikk írásakor éppen tatarozás alatt álló feljáró most megújul. Ahogy a Barbakán bástya mellett befelé haladunk holdbéli táj tárul elénk: az udvar téglái sok helyen kikoptak. gödreikben nem egy láb megrándulhatott már. Ha Siklós panorámáját szeretnénk csodálni. csak az északi oldalon juthatunk a várfalra. illetve az ott levő Spanyolbástyára. De ez a rész legalább védett a beázástól. A keleti oldal teraszát egyelőre rács zárja el a nézelődő turisták előI. A belső gyilokjárók első pillantásra jobb külleműek a kintieknél, ám balesetveszélyesek, felmenni
rájuk nem lehet.
Hajdan virágok bódító illata legyinthette meg a Dorottya-kert felől a kiváncsiskodókat. Ma csak dudva, gaz terem földjében. Ez egy kész siralomvölgy! – kiálthatna fel az olvasó, pedig a rejtett, a felszínes nézelődő számára nem látható hibák még nem is szerepeltek felsorolásomban. A falakban futó, 25 évesen igencsak elöregedett csövekről, a korhadó gerendájú, jég- és esőverte, viharszaggatta tetőről, a leomlani készülő faldarabokról nem beszéltünk még.
A napjainkban zajló, úgynevezett megújulás légkörében talán sokan kiáltanak fel: Ki a feIeIős Álljon elénk! Nos, én többekkel beszéltem az elmúlt napokban, hetekben, akik felelősséggel tartoznak a vár sorsáért, akik a gyors ítéletalkotás szerint felelősei lehetnének a mai helyzetnek. A tények vizsgálatával próbáljuk meg eldönteni, mennyire tartják a valóságban ők a kezükben a feIújitás, fenntartás kérdésében perdöntőt — a pénzt.
A Mecsek Tourist bevételei évente kb. 40 millió forintot tesznek ki. Ennek változó részét 10-15%-át költik a három baranyai várra: a szigetvárira, a pécsváradira, a siklósira. Ez tehát 4 -6 millió forint, ami nem arányosan oszlik meg á három nevezetesség között, és ráadásul tartalmazza az összes fenntartási költséget. Nehezíti a helyzetet, hogy a siklósi szálló bevétele az ÁFA miatti áremeléssel felére csökkent. Ma már a nyugati vendég is drágállja a kifizetendő összeget, különösen, ha az érte kapott szolgáltatásokat összehasonlítja az otthonival.
A Baranya Megyei Tanács évenként 2,5 millióval járul hozzá az állagmegóváshoz. Sajnos könnyen lehet, hogy ennek az összegnek is búcsút mondhat rövidesen a Mecsek Tourist. Ha január elsejétől vállalattá alakulnak, elvesztik az állami támogatást. Az Országos Műemléki Felügyelőség sem tud igazán jelentős pénzösszeggel „beszállni” Siklóson a vár javitásába. bár így is százezreket költ az épületre (PI. a feljáró felújításánál). Külön „átka” városunknak a műemlékekben való gazdagság, ami még jobban megosztja a pénzeket. Bár a dzsámira nézve lehet. hogy többen inkább újra behívnák a törököket, hátha akkor gyorsabban felépülne. (A közelmúltban valóban járt itt török küldöttség, de még csak be sem akartak menni az. épitkezés területére.)
No és nem árt tudni: a böIcs pénzügyi kormányzatunk által kidolgozott és még böIcsebb képviselőink által megszavazott adórendszer 25% ÁFA-val sújtja a műemlékek helyreállítását. Ha ez megszűnne, az elköltött milliók annyit érnének. mint amennyit a bankjegyekre írtak. És ez is az anyagi gondok megtestesülése. Ráadásul most napirendre került a Szerb templom is. A már elkészült ferences kolostorban pedig csodálatos freskót leltek, amely további osztó tényező a támogatás elosztásánál. Külön pech, hogy nem István király alapította a várat vagy legalább a kápolnát, mert talán ez az évforduIó kapcsán hozott volna némi központi segítséget is. (Lásd: Pécsvárad.) Amíg ünnepeink sokszor kampány -jellegűek. addig csak így lehet valamire számítani.
A siklósi Városi Tanács alkalmi jellegű támogatásaival igyekszik kivenni részét a műemlékek, köztük a vár gondozásából, de a jövőre nézve nincs kidolgozott koncepciója és több pénze sem…
Mire elegendők a felsoroltak?
Arra, hogy tűzoltómunkát végezhessenek a váron. EbbőI a keretből jövőre megnyílik a keleti terasz, a gyilokjárók egy része. A fűtéscsövek cseréje, kazánház rekonstrukciója nem látványos munka, de százezreket fogyaszt el. A tetőn megroggyant szakaszt még az idén rendbe kell hozni, de a többivel sem várhatnak éveket.
Summa-summárum: a vár alapvető problémáinak megoldásához 20-30 millió forint kellene, de egy igazi, minden gondot orvosoló felújitás – kimondani, leírni is hátborzongató – 80-100 milliót igényelne- mai árakon. És egy ilyen munka nem egy évig tart, tehát figyelembe kell venni az inflációt, az ÁFA hatását, és azt, amit még nyakunk közé kaphatunk a következő években. A fent említett hivatalok, intézmények nem képesek ennek az összegnek a töredékét
sem előteremteni. Az országosan rekonstrukcióra kijelölt várak közé sem tartozik a siklósi.
Mi lehetne a megoldás?
Természetesen felmerült jónéhány ötlet ezzel kapcsolatosan, de mind mögött ugyanaz a kérdőjel áll. Létesüljön várszínház – hangzik az egyik felvetés. ErrőI a műemlékvédelem szakembereinek rögton eszébe jut a gyulai vár, ahol a szinházi előadásokat megsínylette a volt erősség.
De vajon fenn tudná ez tartani magát? Egyáltalán miből épülne épülne? Vonjunk be külföldi tőkét a helyreállitásba – mondják többen is. De tudnánk olyan komplex hasznosítasi koncepciót produkálni, ami elég csalogató lenne a minden beruházást alaposan megfontoló nyugati „pénzesbácsiknak”?
Szó se róla, gond van elég. Ha még élne gróf Montecuccoli, kénytelen lenne kijelenteni: nemcsak a háborúhoz. de a művelődéshez, műemlékvédelemhez is 3 dolog kell: pénz, pénz, pénz. Nem lehet nagy vígaszunk az sem, hogy műemlékek sora árválkodik kezelő nélkül, sorsára hagyatva.
A vár itt áll Siklóson, jelképeként történelmi emlékekben gazdag városunknak. Ez azt sugallja: magunknak kellene gazdájának lenni valahogy. De azt sem szabad hinnünk, hogy ha a város kezelésébe kerülne ez a jelentős épület, rögtön megoldódna bármi. Mert korábban próbálkoztak ezzel a megoldással. de akkor sem tudta vállalni a tanács. hát még most. Ha a Mecsek Tourist meg akarna szabadulni tőle, legnagyobb probĺémája az lenne: kinek adja át? Mert pénze erre – úgy tűnik – jelenleg senkinek nincs. Hiába van Siklósnak 1961 óta Vár- és Múzeumbaráti Köre, gyakorlatilag ők is csak végignézték az egyszer már rendbehozott vár lepusztulását. Nem akarom én rájuk kenni a felelősséget – bizonyos dolgokra nem lehettek hatással. Mégis, milyen módon találhatnánk kivezető utat a teljes leromlás állapotából?
Akivel csak beszéltem, érzéseim szerint szívén viselte a vár sorsát, de anyagilag nem tudott igazan számottevő segítséget adni. Mindenki elmondta viszont a szót: együttműködés. Valamilyen közös megoldás létrejöttében reménykedik mindenki. Amit nem Iátok, hogy hogyan, milyen fórumon keresztül jön majd létre? Mert koordinálni mindenki hajlandó, tenni mindenki akar.
A további pusztulást meg kell állítani!
Hogy ebbőI mikor látunk valamit: az a jövő titka.
A remény él bennem. Remélem nem tud verset írni a jövő évezred költője Siklós romváráról…
Bencs János
