Szobraink – Emlékeink

Megjelent: 1989. február

1966-ban a Járó Péter-féle parasztlázadás 200. évtordulóján állították fel a szobrot.

A várfesztivál rendezvényei ünnepi hangulatot teremtettek az avatáshoz. Marton László szobrászművész alkotásában azt a pillanatot ábrázolja, amikor a .,jobbágyvezér” a követeléseiket tartalmazó iratot a vár bejárata előtt felemeli. Látvány szempontjából jól megfogalmazott és elhelyezett szobor, minden oldalról más érzelmeket kelt. Ahogy a vár felé megyünk, a mészkő talapzaton álló bronz férfialak magasba emelkedő karja a szabadságvágy szimbólumát sejteti.

Az egyszerűen megfogalmazott szoborba öntött gondolat szép helyet talált magának. A jobbágyvezér sorsát a váltakozó rálátás is megmutatja. Szemből közelítve a kék ég felé fölénk emelkedik. A két vékony, de erőteljesen emelkedő kar alatt a fák is eltörpülnek, így hatalmassá válik. Mellette elhaladva egyre kisebb lesz, hátterévé válik a vár, a „hatalom”, mely elnyomja, agyonnyomja, mint akkor 1766-ban. Nem véletlenül helyezte erre a helyre Pál László polgári iskolai tanár elótte itt álló 1848-as szabadságharc emlékművét. Siklós magyarnak számító ura Batthyány Lajos nem riadt vissza attól, hogy igénybe vegye az elnyomó rendeleteket. A régi szabadságuk elvesztése miatt a jobbágyok elégedetlenkedtek. (PI. akit a faluja határán túl útlevél nélkül elfogtak, vasraverték egy 1723-ban hozott törvény alapján.) A panaszok áradata egyre duzzadt, erősödtek a szervezkedések. Vezetőjük Járó Péter harkányi jobbágy lett. (Dr. Kecskeméthy Zoltán helytörténeti kutató szerint valódi neve Járó József volt.)

1766. augusztus 31-én 600 jobbágy karókkal. husángokkal felszerelve a vár elé vonult. A katonaság szétoszlatási kísérlete elsőre nem sikerült, de a rosszul felfegyverzett jobbágyok hamar megfutamodtak. A vezetőket halálra itélték, de a királyi tanács 1767. szeptember 10-i határozata szerint az elítélteket szabadon bocsátották. A szobor annak a 12 jobbágynak is örök emléket állít, aki áldozat lett.

Mecseki József