Megjelent: 1989. február
Tanácstagi beszámoló Gyűdön
Sosem kísérte túl nagy érdeklődés Gyűdön a tanácstagi beszámolókat, a kihelyezett tanácsi fórumokat. Eleinte azért, mert a tanácsi dolgozók ígéretei csak ígéretek maradtak, s megszokták, hogy döntésekbe nincs beleszólásuk. Így volt ez a mezőőr esetében, a tehonál, de sorolhatnám.
Mi nemcsak előnyét, hanem hátrányát is a saját bőrünkön érezzük annak, hogy a városhoz tartozunk, s nem vagyunk önállóak.
A legutóbbi „tanácsülésen” megalázó volt hallgatni. hogy a fiatalság területet kér a közösből – kér és nem elvesz – hogy focipályát felállítson, ahol játszani, sportolni, együtt lenni szeretnének. A válasz elutasító volt, ugyanis Siklóson több kispálya kínál sportolási lehetőséget. Siklóson több, Gyűdön egy sem. A távolság, az utazás, az idő figyelmen kivül hagyása nem indok az elutasitásra. Nem érv az sem, hogy két ifjúsági klub és könyvtár volt Gyűdön és tönkrement vagy tönkretették, ezért nem is kell. Siklóson nem ment tönkre, vagy nem használódott el semmi?
Ha a fiatalok szeretnének kispályát, azt maguk építenék és maguk gondoznák, akkor miért kényszerítik 3 km-rel arrébb, „albérletbe”? Most már a kertváros is részt követel magának a városi előnyökből. Eddig megértette, hogy a belváros az első. Járdát, buszmegállót, parkositást, kispályát követelnek, hiszen rengetegen építettek, kiköltöztek Gyűdre. Kérésük jogos és még társadalmi munkát is szerveznének, így a teljesítés indokolt is.
Az új telepen nincs buszmegálló, pedig sok iskolás és felnőtt utazik naponta onnan is. Csak anyagot kérnének, s megépítenék. Mi, akik a város peremén vertünk tanyát, ne érezzük hátrányát a peremnek, inkább előnyét városnak.
Teljesítsék a gyűdiek kérését – végre egyszer elsőre!
— enes —