Megjelent: 1989. január
A IX. Siklósi Várfesztivál és Fúvószenekari Találkozó alkalmából avatták fel 1972-ben Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész Kanizsai Dorottyát ábrázoló alkotását.
A siklósi vár úrnőjének arcvonásait nem ismerheti az utókor, de úgy él az emberek képzeletében, mint egy csodálatos, hős asszony, aki a Mohácsi-csata után a magyarok ezreit temette el. Az alkotó – bronzban – az ő alakján keresztül ábrázolja a mindenből kifosztott, dce mégis cselekvő asszonyokat, azokat, akik minden „világindulás” után újraélesztik a tüzet. Jelképesen rálépve a sírhalomra, túl is emelkedik azon. A szobor mélységes fájdalmat is kifejez, a gyermeküket és családjukat sirató asszonyok évszázadokkal ezelőtti és ma is egyforma fájdalmát.
Kanizsai Dorottya szobra a vár délkeleti bástyái előtti parkban áll. Emberi méretei, történelmünket idéző mondanivalója, az egyetemes emberi érzés kifejezése Siklós egyik legszebb szobrává avatják. Az előtt a kert előtt áll, amelyet életében maga művelt, virágoztatott, ott tanítva a jobbágyok leányait is. Ma ez a kert csak a nevét viseli, szépsége elmúlt, de elhanyagoltsága egyre nagyobb. Szerencsére ez a magas faltól – kívülről – nem látszik. A vár – úgy tűnik – a legkevésbé a siklósiaké.
Mecseki József