Megjelent: 1989. január
Siklós kézműiparának kialakulása természetesen régebbi keletű. Ha a címben említett évfordulóra emlékezünk, úgy tisztességes, ha egy rövid történelmi áttekintést teszünk, de a teljességre törekvés lehetetlen, mert a hűség és a becsületesség kedvéért mindenkiről meg kellene emlékezni, aki a haladáshoz csak egy kicsit is hozzájárult.
,,Ha valamint alkotott, tisztesség neki, mert az a múlton keresztül a jövőben is él, akkor, ha abban egyetlen molekula is fontos volt.”
Az ipar eleinte háziipar volt, amelyet a mezőgazdasági termelés alakított ki, így az első iparosok jobbágysorból emelkedtek ki 1300 körül német és olasz eredetú céhekről is beszélhetünk. Valószínű, hogy ezek folyamatosan működtek Siklóson.
Siklós mezővárosában a földesúr adta, illetve erősítette meg a céhlevelet. A „cégéres vétkek” felett is csak ő ítélkezhetett A tagok céhmestert választottak. Inasnak 10-12 éves gyerekeket fogadhattak, akik 3-6 éves tanulóidő után szabadulhattak fel. Az 1872. Vlll. t.c. eltörölte a céheket, és lehetővé tette a korlátlan iparűzés gyakorlatát.
A XX. század kezdete előtt Siklós ipari társadalmára Jellemző, hogy főleg elmagyarosodott németekből állt. Annak ellenére, hogy az ipar a település életében fontos szerepet töltött be, mégsem emelkedett a városi élet jellegzetes színvonalára. Gyáripar úgyszólván nincs, mindössze egy, ,,elegendő” nagy téglagyár és két kis gőzmalom működött. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1830-as évektől a vármegye Siklóson állított fel egy selyemgombolyítót, amely még 1946-ban is fennállt.
A céhek megszüntetése után rövid idő múlva megindult az iparosok szervezetekbe, körökbe tömörülése. 1884. február 24-én 34 iparos jött ossze az Istókovics-féle vendéglőben, ahol Farkas József elnöklete mellett kimondták, hogy megalakítják a Siklósi Iparos Olvasó Kört.
A kör jelentős szerepet játszott Siklós kulturális életeben. A 11 tagú választmány mellett elnöknek Kőrőm Mihályt választották meg. Az 1872-es és 1884-es ipartörvények munkások egyesülésére nem adtak lehetőséget Így először mint
önképző, közművelődési kör néven kezdték meg működésüket. Ugyanakkor a siklósi iparosok, ipari vonatkozású gazdászati problémáikat is az egyesületek keretein belül intézték el. 1888-ban alakult meg az ipartestület. A századfordulón 295 iparos dolgozott Siklóson. Az ipartestület saját maga gondoskodott az iparos- és kereskedőtanoncok iskoláztatásáról. Siklós saját erejéből tartotta fenn a tanonciskolát, amely a Polgári Fiúiskolában működött.
A kézművesiparosok nemcsak az iparból éltek, hanem földművelésel, szőlő- és bortermeléssel is foglalkoztak. Ekkor szűnt meg a régi virágzó iparok közül: a csizmadia, bocskoros, meggyaszaló, szűcs, szűrszabó, takács, tímár, rézműves, sörfőző. Ugyanakkor új iparosok tűntek fel: sütő, mechanikus, úri és női cipész, bérkocsis.
A legnagyobb változást a II. világháború hozta. A közvetlen harcok idején november-decemberben (1944) csaknem teljesen megszűnt az ipari tevékenység is. Az új élet megindításában fontos szerep hárult a kisiparosokra is. A demokratikus átalakítás szükségessé tette a kisiparosokat magába tömöritő ipartestület vezetőségének újraválasztását. Az új rendelet megtiltotta a testi fenyítést, és a tanoncokat csak szakmai munkával foglalkoztathatták. A közellátást a nehéz viszonyok mellett, ha nem is kifogástalanul, de tűrhetően sikerült biztosítani.
Nagy fordulat állott be az államosítással. Az ezt követő politika nem kedvezett a kisiparnak. A bevezetett határsávval együtt teljesen lehetetlenné vált az ipar fejlődése. A helyzet csak a 60-as évek elején változott.
M.J.