Megjelent: 1988. október
Az ország egyik legjelentősebb vízbázisa Siklóson
Az élet nagyon sok élménye, eseménye vízhez kötött. A tikkasztó melegben jólesik megmártózni a strandok hűs vizében, kellemes elnyújtózni a fürdőkádban vagy öröm álldogálni a tus alatt. A már-már idilli hangulatot, képet megzavarhatja a csapból vékonyan csordogáló víz, a szürcsögó-krákogó hang, mely azt jelzi. hogy nincs víz. Izgatottan tekergetjük a csapokat, kérdezősködünk a szomszédoktól, szidjuk magunkat, a vizeseket, s mindent, ami elrontotta a napunkat. Aztán magunkba roskadva leülünk valahová, s várunk. Már-már elbóbiskolunk, amikor egyszercsak a csapok életrekelnek. zuhogó hangjuk betölti a fürdőszobát. Elégedetten mossuk magunkat a vízsugarakkal. elfelejtve korábbi átkozódásainkat. Egy pillanatra azért átsuhan az agyunkon: igen; a víz mégiscsak fontos része az életünknek – aztán mintha mi sem történt volna, tesszük
tovább a dolgunkat. E képzeletbeli történet szerencsére nálunk csak csőtörések, áramszünetek alkalmával fordulhat elő, ellentétben Baranya más településeivel.
Siklóson a vízellátás olyan országos jelentőségű vízbázisra épül, mely garanciája a
biztonságos ellátásnak. A kutak vízhozama (6.5 m3/perc) nemcsak a város és Gyűd ellátását. hanem Harkányét, Márfáét, Terehegyét is biztosítja. E kedvező helyzet mellett az alapellátás színvonalának tartásához nagymértékben hozzájárul a Vízmű siklósi üzemigazgatóságának tervszerű, fejlesztő munkája, melyben jelentős érdemei vannak Vágvölgyi István üzemigazgatónak.
– Üzemigazgatóságunk 22 település vízellátásáért felelős. A jelentős karsztvízkészlet ellenére problémánk, hogy a vízbázisunk összeköttetésben van a harkányi hévízzel, melynek védelméről gondoskodnunk kell. Ennek érdekében készült el a harkányi deltáig vezető ivóvízvezeték, mely Mohácsról – Pécsen át – szállította volna a vizet. A rendszernek az üzempróbája megvolt, de a pécsi vízgondok miatt jelenleg nem várható, hogy az ellátás Duna-vízzel történjen.
Diósviszló térségében 1000 l/perc kapacitású kutat fúrtunk, mely Harkány ellátásába segít be. Tervezzük továbbá a Dráva kavicsteraszának kutatását is, s ha megfelelő minőségü vizet találunk, akkor ezt is bekapcsoljuk a hálózatba. Hogy mennyire megnövekedett a vízigény, jól mutatja, hogy 1970-ben még napi 300 m3-t, 1988-ban már 7000 m3 vizet termelünk ki. Ez a mennyiség nem áll arányban a város lakosságának számával, és várható, hogy a fogyasztás visszaszorítására, vízdíjemelésre is sor kerülhet.
Ugyanis a világ fejlettebb országaiban a személyes szükségletekre szolgáló vízmennyiséget nem dotálják, és a fogyasztókat takarékosságra ösztönzik. Mivel
nem számolhatunk azzal, hogy az indokolatlan fogyasztás, vízpocsékolás megszűnik. ezzel az intézkedéssel számolni kell a jövőben.
Fontos kötelezettségünk a szennyvízhálózat és a tisztítótelep működtetése.
A biológiai módszerekkel történő tisztítómű a kapacitását jelentősen túllépte, s egy-egy jelentősebb eső alkalmával annyira megnövekszik a szennyvíz, hogy bírságot is kell fizetnünk. Tehát elengedhetetlen, hogy bővítésre kerüljön sor, melyet remélhetőleg a jövő évben megkezdhetünk.
Jelentősen megváltozott az üzem felszereltsége, gépparkja, az itt dolgozók szociális ellátottsága, felkészültsége, s úgy gondolom. a jövőben is eleget tudunk tenni feladatainknak – mondta Vágvölgyi István, és büszkén mutatta a vízellátás „lelkét”, a számítógépes rendszert. mely a város és térsége vízellátásáról ad pontos inforłnációkat, vezérli annak működését.
Az ésszerű működtetés, takarékosság azonban nemcsak vállalati feladat. érdek, mert ma, amikor a vízkincsünket pazaroljuk. akkor a jövő generációinak is problémát okozhatunk. Érdemes ezen is elgondolkodnunk néha, amikor megnyitjuk a csapot, hogy igyunk, fürödjünk vagy éppen a kertet öntözzük, a gépkocsinkat mossuk, vagy hagyjuk, hogy a
csapunk hónapokig csöpögjön.
-cs-