Megjelent: 1988. augusztus
A futás ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint a napi 1 liter bor elfogyasztása – mondja Kovács Ferenc veterán atléta
Annak ellenére, hogy a sportolás, rendszeres testedzés, kocogás lassan már nálunk is polgárjogot nyer, és egyre kevesebb bámulója akad a magányos futóknak, mind többen választják az egészségmegőrzésnek ezt a formáját. Mégis sokan csodálkoznak, amikor a Siklós-Harkány közötti sétálóúton esténként egy magas, szikár, ószhajú férfit látnak kocogni, futni, gimnasztikázni. Hány éves lehet, hogy ilyen jól tartja magát; mi a titka a remek kondíciónak? – találgatják az idegenek.
Számunkra már hosszú évek óta megszokott látvány, hogy a 73 éves Kovács Ferenc a reggeli gimnasztika, a kerti munka után esténként szorgalmasan edz, fut, gyakorol.
– Mindig kedveltem a futást – mondja -, és igyekeztem a 3 fiamat és a lányomat is arra nevelni, hogy a futás, a testedzés fontos része legyen az életüknek. Levente koromban 10.9 mp alatt futottam a 100 métert és közel 7 métert ugrottam távolon. A veterán bajnokságokra Bender Jóska barátom csalt el, és azóta versenyzek rendszeresen. 1987-ben a korosztályomban 16.3 mp-cel 100 méteren bajnok lettem, távolugrásban pedig 3,77 ugrottam. Idén 16.5 mp volt a legjobb időm, s ez alapján neveztem az olaszországi VI. Veterán Európa Bajnokságra. A Veterán Magyar Atlétikai Szövetség szervezte az utat, de a részvételi díjat mindenkinek önállóan kellett fizetnie. A június 25-én Veronában megrendezett versenyen Európa majdnem minden országából volt induló, a 70-75 éves korosztályban 24-en versenyeztünk.
A futamomban egy finn, olasz, NSZK, svéd, francia futóval indultam, a 16.7
mp-s eredményemmel bekerültem Európa legjobb 10 futója közé. A versenyt
egyébként egy nyugatnémet versenyző nyerte meg, a kicsit megdöbbentő 13.2
mp-s idővel. Eddig a legjobb eredmény 15.8 mp volt, de úgy látszik, ezen a területen is előtérbe került a dopping használata. Meglehet, az NSZK csapata ambulanciás kocsival jött, s ez némi magyarázat lehet a kiugró eredményre.
Nagyon fontos számomra, hogy ott lehessek a versenyeken, és szeretnék az 1989. évi budapesti Európa-bajnokságon is elindulni. A legnagyobb gondom az, hogy nincs hol gyakorolni, mert a siklósi atlétikai pálya olyan elhanyagolt, hogy veszélyes rajta futni, a távolugrásról nem is beszélve.
– KF –