Megjelent: 1988. augusztus
július 18-án reggel 07 óra előtt néhány perccel a Szt. István téren a 20 kV-os lelógó kábelben levő áram agyonütötte Végvári Tamást. 20 éves volt!
A városban különféle mendemondák terjedtek el. Megpróbálom a helyzetet tényszerűen bemutatni, anélkül, hogy bárkit is felelősségre vonnék. Amit a következőkben leírok, azok tények. Nevek, dokumentumok állnak az állításaim mögött. Az újság nem mond ítéletet, nem is áll jogában. A következtetéseket vonja le maga az olvasó!
Mi is történt azon a reggelen? A színhelyhez legközelebb, a Láncgyárban éppen műszakkezdésre készültek. A következő sorok a Láncgyár portáján található eseménynaplóból valók: „Ma reggel a távvezetékről le volt szakadva egy vezeték, mivel a járókelőkre életveszélyes volt, Baranovszky Ottó telepvezető 05.35 órakor felhívta a DÉDÁSZ-t, jelenteni akarta. Telefont nem vette fel senki. 05.45 órakor Marosvári László ismét hívta telefonon a DÉDÁSZ-t, akkor sem volt senki, utána felhívta a rendőrséget, ott tett bejelentést az esetről.” … „Ěn hívtam a DÉDÁSZ-t, amikor a tragédia bekövetkezett 06.55 órakor, akkor sem jelentkezett
senki… Busáné„. Ez történt a Láncgyárnál.
Mindezek tudatában a lehető legjobb megoldás – hogy odaálljanak, odaállítsanak egy embert, aki figyelmeztet, elterel – senkinek sem jutott eszébe.
Egy kicsivel odébb a Vízműnél a következők zajlottak le. Az éjszakás szolgálatban Major Jánosné volt.
Mozgalmas éjszaka állt mögötte. Az éjjel hét esetben volt hosszabb-rövidebb ideig áramszünet. 05.50 órakor érkezett az üzembe Bernáth László üzemvezetó-helyettes, ó szólt Majornénak, hogy telefonáljon a DÉDÁSZ-nak, mert a vezeték le van szakadva.
A telefont nem vették fel a DÉDÁSZ-nál. Később újból megpróbálták felvenni a kapcsolatot a DÉDÁSZ-szaI, ezúttal is eredménytelenül. Miután telefonon nem sikerült értesíteni az áramszolgáltatót, Bernáth László a Vízművek villanyszerelőjét Török Lászlót elküldte a DÉDÁSZ-hoz, hogy szóban értesítse őket. Ekkor azonban már későn volt, a villanyszereló alig távozott a Vízművektől, a tragédia bekövetkezett.
Mindezek tudatában a lehető legjobb megoldás – hogy odaálljanak, odaállítsanak egy embert, aki figyelmeztet, elterel – senkinek sem jutott eszébe.
Mi a helyzet a DÉDÁSZ-nál?
Hibát bejelenteni az 1980-ban kiadott telefonkönyv szerint a 350-es
telefonszámon lehet. Ezt a számot a telefonkönyv 183. oldalán, az első
hasábban, a közérdekű telefonszámoknál, valamint a második hasábban az Áramszolgáltató V. címszó alatt találhatjuk meg. Ugyanitt található meg a kirendeltségvezetó telefonszáma is, a 375.
Hogy ezt miért mondtam el? Mert minden egyszerű ember, ha hibát akar bejelenteni, akkor a 350-es számot kéri, vagy a telefonkezelő a 350-est kapcsolja, és nem a kirendeltségvezetőt. Azon a héten a kirendeltség-
vezető volt az ügyeletes. Mint a vezetőhelyettestől megtudtam, az a szokás, hogy ha Ő az ügyeletes, akkor az irodában található telefont felkapcsolja a lakásába, de hát nem Ő volt az ügyeletes, és a telefon nem is
lett felkapcsolva! A telefon tehát lent csöngött az üres irodában.
A vezetőhelyettes kérdésünkre elmondta, hogyha a kirendeltségvezető az ügyeletes, akkor ezt közlik a Postával. Egyébként a vezetőhelyettes nagyon
előzékenyen megmutatta a felvett jegyzőkönyvet is. Az ügyhöz való
hozzáállását a tájékoztatás elősegítése jellemezte.
Sajnos, a kirendeltségvezetővel nem sikerült találkozni. Ö az előző nap bejelentett látogatásom elől kitért, és a vezetőhelyettes útján üzente, hogy a lap felelős szerkesztőjének adott kevés, mondhatnánk azt is, hogy minimális információn kívül nem kíván nyilatkozni.
Elmentem a Postára is. Itt a hivatalvezetótől Told Erikától származik az az információm, miszerint nem volt a DÉDÁSZ részéről megadva az, hogy ki az ügyeletes.
A rendőrség képviselőjétől azt a tájékoztatást kaptam, hogy a Láncgyárból érkezett jelzés után ők is megpróbálták a DÉDÁSZ-t felhívni, de nekik sem sikerült.
Mindezek tudatában a lehető legjobb megoldás – hogy odaálljanak, odaállítsanak egy embert, aki figyelmeztet, elterel – senkinek sem jutott eszébe.
Mint a láncgyári eseménynaplóból kitűnik, a tragédia bekövetkezte után
sem tudtdk elérni a DÉDÁSZ-t.
Ugyanígy voltak a rendőrségen is. Szóbeli bejelentés alapján értesültek a
halálesetről, ekkor hívtak be egy járőrkocsit, és küldték ki a DÉDÁSZ-
hoz. A cikk leadása napján még tart a vizsgálat.
Nem volt célom ítéletet mondani!
Nem is tehetném!
Azonban felvetődik még egy kérdés, ha ennyien látták, hogy az az átkozott vezeték lóg, senkinek nem jutott eszébe az, hogy odaálljon, és azt
mondja az arra járónak: „ne menj oda, meghalhatsz!” . Senki nem gon-
dolt erre a megoldásra.
Ezért halt meg egy fiú! Még nem is élt, és máris elment. Feleslegesen, oktalanul kellett meghalnia! Mi csak úgy ismertük: a zenész, a basszusgitáros. Elvont viselkedése, szerénysége, hallgatagsága, mindent elsöprő bemondásai miatt sokan szerették.
Gomolla Tamás